Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)
Néprajz - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Polgári textíliák feliratai a 19–20. században
az erre szolgáló nyomódúcok - a családtagok nevének kezdőbetűivel - sok polgári háztartásban is megtalálhatók voltak (5) . A századfordulón a polgári kelengye szinte valamennyi darabján megjelent a hímzett monogram, melynek elkészítése hatalmas munkát rótt a család nőtagjaira, avagy óriási kiadást jelentett. A nyilvánvaló dekoratív funkció mellett ez esetben a tulajdon megjelölése sem elhanyagolható szempont (gondoljunk csak a nagyobb, sokszemélyes háztartásokra és a ritkább mosási alkalmakra). Az íráskép érzékenyen követi a kor tipográfiai jellegzetességeit, mely természetesen a korszak stílusának, ízlésének befolyása alatt áll. Az Allgemeine Modenwelt 1854-es évfolyamában ajánlott betűtípusok még a biedermeier stílus jegyében fogantak, girlandok, indák követik, vagy éppen alkotják az írást. (6) A kalligrafikus historizáló és szecessziós betűket a ' 10-es évektől kezdve egyre gyakrabban váltja fel a „modern" hatást keltő nyomtatott nagybetű. „A dúsan csipkézett, redőzött, sokszor hosszú ujjú, vastag vászoningek egyenes szabású, vállpántos vékony batisztingekké lettek, finom kézi hímzésekkel, apró fehér virágkoszorúkkal, pöttyökkel díszítve s a nagyméretű, kacskaringós gót betűs monogramok helyét is pici egyszerű betűk vagy a keresztnév foglalta el..." - írja F. Dózsa Katalin. (7) Az egyszerűsödés szorosan összefüggött a középosztály anyagi helyzetének megrendülésével. A korszak nagyhatású női tanácsadókönyve, az Asszonyok Aranykönyve 1940-ben az ágynemű szerényebb díszítését ajánlja, mely otthon is könnyen elkészíthető. A kézimunka, a hímzés azonban teljesen nem hagyható el. „A szép ágynemű nem azt jelenti, hogy fodros és agyondíszített legyen... A hímzett díszt helyezzük a párna szélére, a névbetűt a sarokba. Mintás, azaz damasztból készült ágyneműre nem való hímzés, azt hagyjuk simán, csak szép nagy betűket hímezzünk a sarkába..." (8) A diszkrét és valóban csak „tulajdonjegy" funkciót betöltő hímzett monogram a polgári férfi fehérneműn is szinte kötelezően megjelent. /Az 1950-es, 60-as években az idősebb korosztály körében még mindig népszerű volt a „varratott" ing, melyen a monogram minden kétséget kizáróan jelezte: viselője egykor „jobb napokat látott"/. Az iskolai, és azon belül is elsősorban az internátusi élet ugyancsak szükségessé tette az egyforma darabok monogrammal való megjelölését. A kézimunka mindennapi gyakorlatának korában a tintaceruza nem helyettesíthette a gondos anyai kéz által hímzett betűjeleket. A felirattal ellátott polgári textíliák önálló, izgalmas csoportját képviselik az emlékkendők, emlékképek. Feliratuk többnyire szikár, lényegretörő, „emlék", „emlékül," „zur Erinnerung", évszám, esetleg név, helynév. Egy részük hadifogságban készült, ezeknek a tárgyaknak külön varázsa, hogy férfiak varrták, hímezték. A börtönemlék kollektív műfaj, melyet a közösség valamennyi tagja szignált. Némelyiken szarkasztikus humor is megjelenik, mint pl. „Emlék a Margit körúti szanatóriumból." (9) A hadifogoly- és börtönemlékek kényszerű körülmények között, lehetőségek adta anyagra és eszközzel készültek, van közöttük tintaceruzával feliratozott rongydarab, hímzett kincstári törölköző, apró, összefoltozott textilmaradék. Az élet fontos eseményeinek emlékkendővel való megörökítése polgári szokás. A börtönben vagy hadifogságban készített emlékkendők szép példái annak, hogy a nehéz élethelyzetekben - biztonságérzetének növelésére - hogyan nyúl az ember vissza azokhoz a hagyományokhoz, melyeket békésebb időben gyakorol. Emlékkendők természetesen örömteli eseményeket is megörökíthettek. Az I. világháborúban résztvett katonák előszeretettel készíttettek un. leszerelési emlékképet, melyen megörökítették hadtestük nevét, a fontosabb csaták helyszínét stb. Ezek a többnyire selyemből készült, gondosan hímzett, bekeretezett képek a kispolgári otthonok dekoratív díszéül szolgáltak. A millenniumi ünnepségekre érkezett vendégsereg szuvenírtárgyként szívesen vásárolt feliratos, hímzett emlékkendőt, melyeken - csakúgy, mint az emlékpoharakon - Millenniumi Emlék felirat olvasható. Az 1930-as Szent Imre-év, majd a nyolc évvel később megrendezett Eucharisztikus Kongresszus alkalmával árusított emlékkendők többsége már nem kézzel hímzett, hanem nyomott eljárással készült, filléres tucatárú volt. Funkcióját és külsejét tekintve is kissé eltér az előbbi tárgyféleségtől, ám lényegét tekintve mégiscsak ide kapcsolható a ballagótarisznya műfaja. Az iskolai éveket felidéző két évszám, esetleg az iskola neve szerepel ezen a jellegzetes emléktárgyon .Az 1935-ben távozó Emericanás diákok ballagótarisznyájára a Vale szó is rákerült/ 10) (A ballagótarisznya a kevés hímzett polgári textilek egyike, mely lényegében hasonló formában - jellemzően magyaros hímzéssel díszítve - átvészelte a második világháborút és ajándékozása ma is élő szokás.) 161
