Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Polgári textíliák feliratai a 19–20. században

Végezetül megkísérlem összefoglalni azt, milyen megfontolások alapján kerülhetett felirat a polgári textíliára és milyen jelentést hordozhatott azon. A Tündérujjak 1934. karácsonyi számának vezércikke egy fontos és általam eddig még nem említett szempontra hívja fel a figyelmet: a felirattal díszített tárgy különleges, személyes ajándékká válhat. „Már maga az, hogy áruházi vásárlás vagy megrendelés helyett saját kezűleg dolgozzuk ki az ajándéktárgyat, megkülönböztetést jelent és emeli az ajándék becsületét. Hát még ha egy a megajándékozottnak kedves név, monogram, dátum vagy szó is ékesíti a kézimunkát és kiemeli azt a tömegesen jövő karácsonyi ajándékok közül a gyengéd figyelmesség".

(11) A felirat egyik fontos funkciója az, hogy személyessé teheti a tárgyat, melyen megjelenik. A monogram, becenév vagy keresztnév egészen közvetlenül utal a tulajdonos személyére. Ismerünk olyan feliratozott textíliákat is, melyeket az ajándékozó neve vagy az ajándékozás időpontjának megörökítése tesz egyedivé. A monogram/vagy becézett női név/ természetesen többnyire „tulajdonjegy" funkcióval került a textíliára. A betűt kialakításánál ugyanakkor az esztétikai szempontnak is nagy szerepe van, a hímzett vagy applikált monogram sokszor a díszítés egyetlen, de minden esetben hangsúlyos eszköze. A tárgyat megnevező felirat esetében a személyes jelleg akkor sem ilyen határozott, ha annak használata egyértelműen bizonyos személyhez kötődik. A tárgyat megnevező felirat mellett szinte mindig ott találjuk annak képi ábrázolását is, ami a díszítőfunkció dominanciáját valószínűsíti. Ez esetben inkább azt a hagyományos női polgári magatartást érhetjük tetten, mely a kézimunkák előállítását szenvedélylyel, sőt időnként kényszeresen végezte. A legkülönfélébb háztartási eszközök és személyes tárgyak számára készültek dobozok, zsákok, zacskók, védőburkok. Ezek egy része minden bizonnyal segítette a hatalmas tárgybőséggel rendelkező polgári létben való eligazodást, a rend fenntartását. Más darabok azonban, mint a pl. az új szerzeményként a gyűjteménybe került portörlőtartó, - a „kvázihasznos" tárgy benyomását keltik. Bizonyos textíliák mai szemmel olyan bizarrnak tűnnek, hogy felmerül a kérdés: a felirat és a sokszor szintén groteszk ábrázolás mögött nem irónia bujkál-e. Úgy tűnik, a német kézimunka gyakorlatban általánosan elterjedt és egyfajta mentalitást is tükröző szentenciaszerű feliratok hazánkban jóformán csak a konyhai textíliákon jelentek meg és azok is a városi társadalom alsó szintjén. Bármiféle általánosítást azonban csak nagyon óvatosan tehetünk, mindaddig, míg a társadalomtörténet a kézimunka történetében nem fedez fel maga számára izgalmas és feltárásra érdemes témát. 162