Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - Lengyel Ágnes: A parasztság és az írásbeli kultúra

XXV. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2001 NÉPRAJZ ETHNOGRAPHIE A parasztság és az írásbeli kultúra Lengyel Ágnes Az írás-olvasás gyakorlatának a paraszti műveltségben való sajátos megnyilvánulásait levéltári források, XIX. század végi - XX. század elejei statisztikai kimutatások és néprajzi-történeti adatok segítségével mutatom be. Az írott és a szóbeli kultúra kölcsönhatása egyidős a kétféle műveltséggel, de szövevényes kapcsolatrendszerük egészében véve még föltáratlan a néprajztudomány számára. Szóbeli hagyományok éltek a nemesség körében is, és a paraszti társadalom sem maradt mentes az írásbeliség befolyásától, azonban igazán intenzívvé ez a hatás csak az írás-olvasás széles körű elterjedtsége során vált. A népi tömegek Magyarországon, Nyugat-Európához hasonlóan csak a XVIII-XIX. században léptek ki az analfabetizmus világából/

!) a korábbi évszázadokban a zárt kultúrájú parasztság műveltséganyagába nem tartozott bele az írni-olvasni tudás, mely nagyrészt a társadalmi-gazdasági változásokkal és az oktatásügy reformjaival függött össze. Az iskolaügy Magyarországon 1548-ban került először országgyűlési tárgyalásra. Az oktatás ügyét az 1550-60-as évektől a protestáns egyház irányította, de emellett nagy jelentősége volt az 1560. évi nagyszombati zsinatnak, amelynek egy határozata kimondta, hogy minden plébánia mellé kisiskolát kell felállítani. A kisiskolákat az iskolamester vezette, akinek egyik fontos feladata még a középkorból hagyományozódott át: a pap munkatársaként irányította a templomi és a templomon kívüli szertartásokat. A XVI. század közepén ezek a falusi-mezővárosi kisiskolák jelentős szerepet kaptak a reformáció-ellenreformáció ideológiai küzdelmeiben, s ezért fontosnak tartották, hogy már a gyermekeket megismertessék a vallás elemi tudnivalóival. Rendelkezések születtek arról, hogy hetenként össze kell gyűjteni őket katekizmus-oktatásra, bibliamagyarázatra. Ezen hitbéli ismeretek oktatása mellett a kisiskolák feladata volt az olvasás és írás megtanítása azoknak a fiúknak, akik a papi pályára készültek. Nekik a tanító saját tudásától függően, latint is oktatott. A tanítónak az olvasás és írás megtanításáért a diák szüleitől külön fizetség járt. A canonica visitatio-jegyzőkönyvek gyakran összegszerűen is felsorolják, hogy mennyi tandíj illette meg a tanítót külön - külön az olvasás, az írás és a számolás megtanításáért.

(2) A XVII. században a kisiskolák rendjének szabályozása már jórészt Pázmány Péter nevéhez kötődött és az általa 1629-ben összehívott nagyszombati zsinat kinyilvánította azon igényét, hogy a gyermekek otthon, családi körben adjanak számot az iskolában tanultakról. A canonica visitatiokból következtetni lehet a kisiskolák tananyagára, mely az elemi ismeretek közül az olvasás megtanulását szorgalmazta és emellett továbbra is elsősorban a katekizmus és a vallási tanok elsajátítását. A célkitűzések ellenére a falusi iskolák hatékonysága az olvasni tudás megszerzésében nem volt jelentős és a XVIII. század derekáig, illetve még azon túl is a magyarországi parasztság az alfabetizáció alacsony fokán állt/ ' 1769-ben Mária Terézia királynő utasítása alapján a Helytartótanács falvanként összeíratta Magyarországon a papok és tanítók számát. Az összeírás szerint azokban a falvakban, ahol plébános vagy parókus lelkész volt, majdnem mindenhol tanítót is találunk. Átlagosan azonban a községek felében sem pap, sem tanító nem volt, de ez szinte megyénként változott. Általánosságban véve elmondható, hogy az Alföld peremvidékein és a Dunántúl egyes részein majdnem minden falura jutott tanító.

(4) Nógrád vármegyében ezen összeírás szerint 1770-72 között 234 helyiségben összesen 190 tanító mű194