Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)
Néprajz - Lengyel Ágnes: A parasztság és az írásbeli kultúra
ködött, 56%-ban római katolikus, 39%-ban evangélikus vallásúak. A tanulók létszáma igen változó volt, és általános jelenségként jegyezték fel, hogy a tanítónak sokszor nincs kit tanítani. (5) A XVIII. század középső évtizedeitől megfigyelhető, hogy az ország intenzívebben fejlődő területein, a parasztság anyagilag tehetősebb rétegeinél, a fejlettebb árutermelési és kereskedelmi lehetőségek nyomán megjelent már az igény az írás és olvasás elsajátítására, mivel ennek ismerete már konkrét hasznot jelenthetett egyes tehetős, jól gazdálkodó parasztemberek számára. Ekkortól, ezeken a vidékeken a korábbiaknál jóval nagyobb mértékben adták a falusi-mezővárosi parasztgazdák fiúgyermekeiket, telkük jövendő munkaerőit a falusi tanító keze alá. (6) A gazdaság fejlődésének, fellendülésének és ezzel összefüggésben a parasztság polgárosodásának tudható be, a vallásos indíttatás mellett, hogy a XVIII. század végén, főként mezővárosi parasztemberek között, már akadtak olyanok, akik önállóan olvasták a Bibliát vagy más ájtatos könyveket. A paraszti olvasni tudás e téren kezdett kibontakozni, és a leírások szerint az olvasni tudók házuk népét is maguk köré gyűjtötték a hangos bibliaolvasás hallgatására/ 7 ^ A sokféle vallásos nyomtatvány között olyanok is előfordulnak, melyek figyelembeveszik az analfabétizmust és kifejezetten utalnak arra, hogy az olvasni nem tudók a nyomtatvány által közvetített üdvjavakat elnyerhetik a felolvasott szöveg meghallgatásával is. Ebben az időszakban, tehát a XVIII. század második felében további egyházi és világi-földesúri kezdeményezések is megfigyelhetőek az elemi oktatás szorgalmazására. Ezekre alapozva az 1777-ben kiadott királyi rendelkezés, a Ratio Educationis először rendezte államilag Magyarország közoktatását és megfogalmazta az olvasás-írás-számolás tanulásának követelményét a kisiskolai oktatásban résztvevő falusi-mezővárosi gyermekek számára. A királyi rendelkezés azonban - melyet 1806-ban újabb szabályozás követett - természetesen nem változtatta meg az olvasni-írni tudás azon, minden korszakban érvényes törvényszerűségét, hogy a gyermekkorban megszerzett ismeret, későbbi gyakorlati használat híján elenyészik. Az írás-olvasás paraszti kultúrába való beépülése összességében - és főleg a gazdaságilag elmaradottabb térségekben, mint Nógrád vármegye - továbbra is igen lassú folyamat volt. Más szempontból, a korszakban kiadott nyomtatott művek felől tekintve is érdemes a paraszti alfabetizmus jelenségét megfigyelnünk. A Magyarország könyvészete című összefoglalás öt kötetében 19.000 megjelent könyv címe ismeretes az 1712 és 1800 közötti időszakból. A kiadott munkáknak ekkor csupán egynegyede magyar nyelvű a túlnyomórészt latin, német vagy szláv nyelveken megjelent munkák mellett. A század első felében a vallásos kiadványok kizárólagos uralma a jellemző, majd a század közepétől szépirodalmi, történelmi, földrajzi, államismereti, természettudományos stb. jellegű könyvek is nagyobb arányban jelentek meg/ 8) A XVIII. században és a XIX. század első felében a műveltségnek a könyvkiadás szempontjából két szintje volt. A főúri úgynevezett magas kultúra és a provinciális nemesi, kisnemesi szint, ami a könyvekben a,főúri renden lévőknek" és az „alacsony renden lévő közönségnek" megjelölésben tükröződött/ 9 ^ A széles paraszti tömegek - a körükben is bontakozó alfabetizáció ellenére - ekkor még nem jöttek szóba, bár ebben az időszakban a könyvek jó része nem volt már megfizethetetlen a módosabb parasztság számára. Kisnemesi hagyatéki leltárak szerint az ima- és énekeskönyvek 10-15 krajcárt, egy seprű, szita vagy köpü árát érték/ 10) Nem annyira a könyvek drága volta, nehéz megszerezhetősége, hanem az olvasni nem tudás és alapvetően a tradicionális mentalitás, illetve a népi társadalom szájhagyományozó jellege akadályozta meg azt, hogy az írott kultúra áthassa a parasztságot. Környezetükben nem a mai értelemben vett olvasásról, inkább felolvasásról beszélhetünk ekkoriban, például a társas munkák alkalmain, illetve protestánsoknál az ekkorra már kialakult rendszeres házi áhítatokon/ n) Amennyiben paraszti olvasmányokat említhetünk ezen időszakban, a számukra nyomtatott kiadványok alapvetően kétfélék voltak: vallásos könyvek és kalendáriumok. A debreceni nyomda nép számára készített vallásos kiadványait Benda Kálmán elemezte. A nyomda a református egyház tulajdona volt s imádságos könyveket, bibliai történeteket, kegyes tanításokat adott ki több ezres példányszámban. Jellemző módon, szinte az egész XVIII. századon keresztül ugyanazokat a nagyrészt még a XVII. században, illetve a XVIII. század elején íródott könyveket jelentette meg, amelyek a régi típusú kegyességi irodalmat képviselték. Egy másik jelentős hatású nyomda Vácon működött 1770-től és egyéni, korakapitalista vállalkozásként üzleti alapokon állott, nem 192
