Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - Verebélyi Kincső: Jegyzetek a hímzésminta-kendők történetéhez

A fekvő vagy álló téglalap alakú mintakendők alapanyaga a XVIII. században a selyem mellett a gyapjúkongré, némelykor a vászon is. A színes gyapjúszállal varrt hímzések felső részén sorokba rendezve megjelenik az ABC. A betűsorok egymás alá helyezve nagy és kisbetűket, különféle betűtípusokat sorakoztatnak fel. A betűket sokszor számsor követi: egytől kilencig, a sort a nulla zárja. E hímzés középső része rendszerint a különféle mintáké, amelyek egymástól függetlenül mégis laza elrendezettségben töltik ki a rendelkezésre álló felületet. A varrt minták között egy-egy motívum mintakönyvekből is ismert, más esetekben az azonosítás nem olyan egyszerű feladat, mivel például a vázából kinövő virágtő rendkívül sok helyen fordulhat elő és csaknem azonos megfogalmazásban. Természetesen a korstílusok és ízlések is nyomott hagynak a mintaválasztásban: ám úgy tűnik, mintha állandósulna, és évszázadokon át megmaradna egy sajátos mintakészlet, amely a mintakendők sajátja: páva, kakas, szarvas, papagáj, virágtő, koszorú, girland, ház, templom, emberi figurák a leggyakoribbak. Markus В. Huish 1900-ban megjelent művében megkísérli a jellegzetes minták első előfordulásának megállapítását, szerinte az ABC 1648-tól, a mottó-szerű szövegek 1686-tól, a készítő nevének feltüntetése 1648-tól, a számok 1655-től, a versek 1696-tól kezdenek feltűnni a mintakendőkön. Részleteiben módosulhatott ez a kép, annyi azonban bizonyos, hogy a betűk és számok elmaradhatatlan elemei a későbbiekben is a mintakendőknek. A kendő alsó harmadát rendszerint 12 kockára osztva a lapos öltés vagy gobelin öltés számtalan változatának felhasználásával kivitelezett színes geometrikus minta-variációk töltik ki, amelyeknél látni való az a törekvés, hogy a hímzésfélék különbözősége a színek felhasználásával sajátos optikai hatást hozzon létre. (Többnyire kárpitféléken látjuk viszont ezeket az öltésfajtákat és mintákat.) Néha ezeket az öltéseket point d'hongríenak nevezik, ám ez a megnevezés inkább összegező elnevezése az árnyalatokat használó cikk-cakkos és pávaszem-mintákat kivitelező gobelinöltés-féléknek. Míg a kendők felső kétharmadát általában keresztöltéssel (vagy ennek változataival) varrták ki, az alsó rész öltéstechnikai szempontból valamivel változatosabb képet nyújt. A fenti „egységek" mellett megjelenhetnek még külön is egyes formák és technikák, mint pl. a monogram, iniciálé-szerű betűk, évszámok. A kendőt sokszor különféle bordűr minták szegélyezhetik. Itt érdemes említést tenni Anna Maria Aström finn kutatónő érdekes kísérletéről, amelynek során két XVIII. századi egyébként az európai konvencióknak megfelelő mintakendőt elemzett. A mintákat - virágok, madarak, szarvas, férfi, nő, létra, kancsó stb. - szimbólumként fogta fel és a mintakendőkben a nemesi társadalom világképének leképzését mutatta ki. Véleményünk szerint a mintakendő funkciójánál fogva nem szimbólum, hanem mintagyűjtemény. Az más kérdés, hogy egyik vagy másik minta aztán helyi gyakorlatban akár jel-értéket is kaphat, amit egy adott közösség ismer és elismer. A XIX. század - különösen ennek első fele - egységesülést mutat. Az alapanyag általában ekkor is a gyapjú kongré, a hímzőszál gyapjúfonal. A forma fekvő téglalap, 1800 körül jelenik meg a négyzetMintakendő, Szatmárnémeti, 1896. Kongré, gyapjúfonallal hímezve. Néprajzi Múzeum, Budapest, Itsz.: 72.3.1. Fotó: Gyerkó Tibor 185