Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - Verebélyi Kincső: Jegyzetek a hímzésminta-kendők történetéhez

A legkorábbi datált darabot (amelyet Jane Bostocke 1598-ban készített) a londoni Victoria and Albert Múzeumban 1960-ban azonosították. Itt a XVI. századból egy olasz és egy német eredetű változat mellett még további négy angliai származású kendőt is őriznek. A mintakendők száma a XVII. századtól kezdve sokasodik, hogy azután fejlődésének történetét egészen napjainkig jól nyomon követhessük. A kezdetek szorosan kapcsolódnak a mintakönyvek történetéhez. Ismeretes, hogy a könyvnyomtatás feltalálása után német, olasz, francia könyvnyomdák egyik legkedveltebb kiadvány-típusa a mintakönyv lett. A mintakönyvek négyzethálón ábrázolt mintákat közöltek: nemcsak hímzők, csipkeverők, hanem más ornamentális díszítményeket használó kis-iparművészeti műfajokat képviselő mesterek számára is. Az első ismert ilyen mintakönyv (Schönsberger „Form und Mintakendő, Bölcske, 1842. Vászon, pamutfonallal hímzett hosszú időn át megmaradNéprajzi Múzeum, Budapest, Itsz.: 68.83.4. Fotó: Gyerkó Tibor tak, újra és újra megjelentek. Később, különösen a XVIII. század végén és a XIX. század elején a kor ízlésének megfelelően átfogalmazódtak, illetve bővültek is. A XIX. század végén a reneszánsz mintakönyveket azután Berlinben és Bécsben újra kiadták, ami megintcsak hozzájárult a régi, Európa-szerte ismert minták tudatosításához, sőt fennmaradásához. A korai mintakönyvek becsére következhetünk abból a tényből, hogy nem egyszer neves művészek, például Hans Holbein vagy Albrecht Dürer is rajzoltak ilyeneket. A mintakönyvek eleinte jobbára felnőttek, sőt hivatásos hímzők számára készülhettek, ám lényegében hamar kezdődik azoknak az oktatásban való felhasználása is. Bár nem sikerült olyan egyezést találni amely azt mutatná, hogy egy mintalapon látható összeállítást teljes egészében meg is hímeztek, a kölcsönhatás kétségbevonhatatlan, hiszen mintakönyvek és mintakendők motívumai jól egyeztethetők. A XVI-XVII. században jobbára hosszú és vékony selyem-anyagra színes gyapjúfonállal varrták rá a mintákat. A hosszú, szalagszerű mintacsíkok a továbbiakban ugyan szórványosan még megmaradtak, a XVIII. századtól azonban már nagyobb méretű, téglalap alakú mintagyűjteményekkel is találkozhatunk. Erre az időszakra - bizonyos regionális eltérések mellett -, úgyszólván rögzül az a mintakészlet és elrendezési mód, amely a mintakendők karakterét megadta. Elsősorban hímzett mintákról beszélünk, ez válik a kötött, horgolt, szövött vagy nyomott mintakendők mellett a reprezentatív műfajjá. 184