Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - Kapros Márta: Feliratos paraszti textíliák Nógrád megyében

ka hatását tükröző, cifrább, mintakendőkről ismert változatait is. A Balassagyarmat, Losonc környéki falvakból vannak szerényebb számban korai példák keresztöltéssel varrott, kurzív nagybetűkre. A két világháború között feltűnnek ilyenek a dél-nógrádi szlovák falvakban is. Egyébként ugyaninnen van néhány példa gót betűs monogramokra, ami ez esetben nyilván a polgári kézimunkában való nagyobb jártassággal magyarázható. Feltűnő viszont, hogy a németek fennmaradt textíliáin a teljes neveket mindig latin betűkkel formázták, mert a „magyar betűt könnyebb varrni", csak a monogramok között találunk gót betűs változatokat. A megyeszerte elterjedt gyolcs alapú szabadrajzú fehérhímzéseken az azonos technikájú, keresztirányú laposöltésekkel varrott feüratok a kezdetektől un. írott betűket mutatnak, ezek lehetnek kurzívak is. Egyes viseletdarabokon a szabadrajzú díszítéssel párosított eltérő technikájú felirat viszont a helyi hímzésstílus sajátossága lehet. A németek ilyen váll- és fejkendőin mindig keresztszemmel varrták ki a nevet. A kontrasztot hangsúlyozza, hogy a felirathoz piros hímző pamutot használtak. Ugyancsak helyi jellegzetesség, hogy náluk a legkülönbözőbb gyári alapanyagokra kerülhet keresztszemes felirat igaz, a házivászon használata itt korán háttérbe szorult/ ' A diósjenői férfiingek karakteréhez hozzá tartozik, hogy a ruhadarab szabadrajzú hímzéses elejét lezáró mellpántra varrott név készült keresztszemmel. A későbbi, ugyancsak gyolcs alapú, tarka szabadrajzú díszítményekhez a dél-nógrádi falvakban azonos hímzéstechnikájú felirat társult. E hímzésstílus kiteljesedésével a betűk itt egyre mesterkéltebbek lettek, a díszítettség szinte az olvashatóság kárára érvényesül. A megye keleti felében, ahol a házivászon jelentősége tovább megmaradt, a színes szabadrajzú hímzéssel készült textíliákon váltakozva használták a szálszámolásos és előrajzolás után varrott feliratokat. Érdekes, hogy az utóbbiakat is formálhatták antikva betűkből. Bár az 1930-as évektől már a „folyó írás" gyakoribb, s a betűformáláson érezhető az előnyomott falvédők hatása. Közismert, hogy a paraszti készítésű tárgyak felirataiban iskolázott szemmel nézve sok a „hiba". Igaz ez vizsgált anyagunkra is, s nem mondható, hogy időben egyenes vonalú „javulás" tapasztalható. Az idézőjeleket azért használom itt, mert számunkra mindez nem a helyesírási készséget tekintve érdekes. Még a betűformáknál maradva: nemegyszer a gondosan megkomponált díszítményben megjelenő, feliratok míves betűi között is egyik-másik - főleg az S, Z, N, В - tükörképét mutatja. A készítők számára szemmel láthatólag az ékezetek kevésbé voltak fontosak. A névbetűk rövidítést jelző pontjait illetően - akár azonos kelengyén belül - ingadozó a gyakorlat: használják helyesen, csak a végére teszik, máskor sehová, avagy éppen a két betű közé. Az utóbbi esetben megjelenítése inkább a szimmetria hangsúlyozását sejteti, mint az ugyanide illesztett, sokszor stilizált pontnak is nézhető aprócska motívum. Hasonlóképpen bizonytalan az ilyen Dísztörülköző két végének felirata. Kazár, 1912. (PM:68.74.22.) Buda László felvétele 171