Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)

Néprajz - Kapros Márta: Feliratos paraszti textíliák Nógrád megyében

írásjel ~ motívum értelmezése olyankor, ha a kiírt név minden egyes betűje után - az utolsót kivéve ­beillesztették. Hasonló jel, s a néha gondolatjelet idéző vonal szóköz helyén is lehet. Egyébként a szóköz jelzésére, szavak helyes elválasztására sem nagyon törekedtek. Van, amikor emögött az írástudás bizony­talansága egyértelmű, de belejátszhat kényszer, ha a készítő nem számolta ki jól előre a szöveg elhelyezé­sét. Máskor a díszítménybe komponált szöveg nyilvánvalóan alárendelt szerepet kapott a virágornamen­sek mellett, vagy a szimmetria szabálya magyarázza az íráshibákat. (36) Az utóbbira legszemléletesebb pél­dát a németek köréből hozhatunk. A fehérhímzéses kendők két oldalán vezetett, a sarokban derékszög­ben megtört névfelirat szóköze szerencsés esetben éppen a betűsor közepére esett. Ha viszont nem, ak­kor is azonos számú írásjel került mindkét oldalra. Pl. „MARIAM / RSINGER", „ELISABET / HASEG­NER", „MARIAS / CHLENK". - A szöveg esztétikai szempontok szerinti tördelése a tartalmi helyes­séget is keresztezhette. A nevet és évszámot tartalmazó feliratnál ismertek olyan megoldások, hogy az évszám a két névelem közé került, vagy a kettébontott számsor közé varrták a nevet, névbetűket. A felirat és a tárgy Az alábbiakban sorra vesszük azokat a textil alapú tárgyféleségeket, amelyeken megyénkben fel­iratot találunk, kitérvén a feliratoknak a tárgyalkotásban való sajátosságaira, a felirat és a tárgy díszít­ményeinek formai kapcsolatára. Elöljáróban leszögezzük, hogy a késői rétegét leszámítva, az egyes szö­vegformulák nem köthetők egyik vagy másik tárgytípushoz. A díszlepedőkön a leginkább előforduló névbetűk egyik megjelenési módja, hogy a textília egy sarkába varrták bele a fő díszítménytől elszakadva, gyakran annak nézetére merőlegesen. Ugyanott jel­zettek a köznapi használatú lepedők is. Megjegyzem a textiljegyek helye szintén a lepedő egyik sarká­ban volt. (37) A feliratos lepedők valamelyes sűrűsödése három vidéken tapasztalható. A Romhány környéki, régi hímzőstílus jegyeit tovább örökítő kistájon a laza szerkezetű keresztszemes főminta közzé kompo­nálva jelenik meg a monogram, évszám, többnyire együtt. Malonyay közli egy olyan, minden bizonnyal lepedő részletének fényképét, (38) amelybe a teljes nevet és az 1906-os évszámot a minta fölé, kiemelten varrta be készítője. (39) E textíliák a 19. század vége és az 1920-as évek közötti időszak gyakorlatát rep­rezentálják. A dél-nógrádi szlovák falvakban a monogramos lepedők divatja későbbi, a 20. század kö­zepére tehető. Az immár gyolcs anyagú daraboknak - újabb szokás szerint - középvonalában vezetett mintacsíkjába komponálva, vagy az mellé, ugyancsak középre rendezve jelennek meg a dekoratívan for­mázott névbetűk. A német falvakban az emlékezet által átfogható időszakban a vetett ágy lepedőinek egyedüli díszítménye, az egyik keske­nyebb vég szélére kivarrott teljes név volt. A textília szélességében széthú­zott betűk nagyobb közét egy-egy ap­ró, ugyancsak keresztszemes motívum­mal oldották (pl. Szendehely, PM:78.40.1.L, 78.41.1.). A gyűjteményekben fennmaradt többi lepedő származási helyén eddigi ismereteink szerint egyedi darabnak minősül, s időben is meglehetősen nagy szóródást mutat. Változatossá­guk illetve dekorativitásuk okán azon­ban érdemes sorra vennünk ezeket. A 19. század utolsó harmadára datálható az a magángyűjteményből származó, 172 Díszlepedő részlete. Őrhalom, 1890 körül. (DIV:53.1.1070.) Buda László felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom