Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXV. (2001)
Néprajz - Csiszér Dóra: Az iskolai női kézimunka oktatás története Magyarországon
nagy sikert aratott „Minta gyűjtemény"-ével, majd szintén örömteli fogadtatásra talált az 1873-as bécsi világkiállításon bemutatott részletes tanmenete német és francia magyarázó szöveggel kísérve. Ezek az útmutatók nem csupán a tantervek leírását jelentették, de praktikus tanácsokkal is szolgáltak, és pontosan meghatározták a tanórák menetét és körülményeit. így például nagy gondot fordítottak a tisztaságra, ezért elrendelték, hogy minden osztályban legyen mosdótál és kéztörlő. Nagyon fontos volt emellett a helyes testtartás. Tiltották a fényűző kézimunkák készítését, hasznos munkadarabokat írtak elő (7) . A kiállítások szervezése is kötelező volt minden leánynevelő intézetben. Ezt az adott évben a diákok által készített kötelező kézimunkák anyagából kellett összeállítani. Ezeket a mintagyűjteményeket az iskola köteles volt megőrizni. Az oktatás célja az volt, hogy megkedveltesse a tanulókkal a kézimunkázást, és a legszükségesebb gyakorlati tudnivalókra oktassa őket, hogy a későbbiekben magukat tovább képezhessék. Ezért is szorgalmazták, hogy az egyes darabok a különböző vidékek hagyományaihoz alkalmazkodjanak. Az oktatásban fontos szerepet játszottak a mintakendők és később megjelentek a mintakönyvek is, melyekből el lehetett sajátítani a hímzés technikáját, és meg lehetett ismerni a mintákat. Külföldön már a XVI. századtól jelentek meg mintakönyvek, az elsőt 1523-ban Ausburgban adták ki (8) . A XIX. század közepétől Magyarországon is elterjedtek a külföldről behozott mintakönyvek. Ide sorolható Owen Jones Grammatik der Ornamente című gyűjteménye, vagy például Thérèse de Dillemont Enczyklopaedia című könyve, amelyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter is beszerzésre javasolt. A század végétől már magyar nyelvű és kiadású könyvek is megjelentek; így például az 1885. évi országos kiállításon díjat is nyert Krünner Anna könyve, A horgolás és kötés tömeges tanításának vezérkönyve. Magyarországon az ekkor megindult népművészeti divat hatására a XIX. század 80- as éveitől megkezdődött a népi ornamensek tanítása. A népi motívumkincs felhasználása az iskolai textilmunkákon egész Európában megfigyelhető jelenség volt ekkor, természetesen tájanként eltérő intenzitással (9) . A folklorizmusnak ezt az ágát a népművészeti kiadványok, mintagyűjtemények, divatlapok támogatták. Ezt a törekvést a módszertani útmutatások is világosan kifejezik: „Idegen minták és formák a népiskolába ne jussanak be, gondosan tanulmányozzuk a magyar motívumokat és magyar stílű mintákat. * ' Ezen célból jelentek meg miniszteri ajánlással 1888-tól a Kalotaszegi varrottas album füzetei, amely egybegyűjtötte, és hozzáférhetővé tette a kalotaszegi népi textilművészet már külföldön is csodált motívumkincsét. Az egyes tájegységek ornamenseinek tanulmányozására ezen kívül a következő munkákat ajánlották: Dr Szendrey János: A régi magyar viseletek története Nemes Mihály: A magyar nemzeti viselet története képekben Malonyai Dezső: A magyar nép művészete Mindezek mellett már a századfordulótól a divatlapok is közöltek mintagyüjteményeket. így például a Bazár, Divatszalon, Divat - Újság, Patyolat, Wiener Mode, Illustrierte Frauenzeitung. Ezeket azonban elsősorban a felsőbb rétegek kézimunkázó hölgyei vásárolták, és ritkán jutottak el a népiskolákba. A módszertani útmutatók a mintakönyvek használata mellett javasolták a múzeumok látogatását a diákok és a tanítók számára egyaránt. Az Iparművészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum és a Budapesti Iparművészeti Társulat is rendezett népművészeti tárlatokat. Itt az eredeti, gyűjtésből származó textíliák mellett helyet kaptak a tanfolyamokon készített fonalas munkák is. A kézimunka oktatás rövid történeti áttekintése után elmondható, hogy ez a téma művelődéstörténeti szempontból önmagában is figyelemreméltó és részleteiben tovább kutatható. Most azonban mégis inkább a téma egy másik kapcsolódási lehetőségét szeretném elsősorban kiemelni. Ez pedig a népművészeti kutatások azon vonulata, amely a hagyományozás, hagyományozódás folyamatát vizsgál155
