Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Vágvölgyiné Bene Orsolya: A békepárt megítélése a dualizmus korában

megbeszélésekről hírt ad Hunfalvy Pál, Kovács Lajos, Kemény Zsigmond, Jókai, sőt még Görgey is. Maga Klapka azonban egy szóval sem említi. Márki úgy tartja, hogy a hadsereg tisztjei közül csak Görgey az, aki felvette a békepártiakkal a kapcsolatot. Említi Görgey egy március 22-én írt levelét, melyben „az a szerencsétlen békepárt!" felkiáltás szerepel. Márki szerint Görgey ekkor már a „békepárt elnökjelöltje."'

47

^ Görgey kétszer találkozott békepárti követekkel. Egyszer Buda visszavételét követően az országgyűlés köszönetét és kitüntetését vivő küldöttség két tagja „a békepárt czéljairól őt felvilágosítván, azért kérték őt, hogy ne hagyja ott a hadsereget és ne vegye át a hadügyministerséget."'

48) Másodszor pedig május végén Debrecenben, ahol „csupán magánúton érintkezvén a képviselőház egyes tagjaival, egyedül tárczájának ügyeivel foglalkozott."'

4 ^ Tehát Márki szerint Görgey hivatalosan nem tárgyalt a békepárttal, így nem is említhette nekik a fegyveres puccs gondolatát. Vagy ha a magánjellegű találkozásokon esett is róla szó, arról Márki nem mond semmit, de mégis úgy véli, hogy Görgey ennek ellenére a békét kereste. Ezt látja bizonyítani azzal is, hogy katonai érdekeit Buda ostrománál alávetette a politikai érdekeknek: „remélvén, ha... beéri Buda visszafoglalásával... könnyebben kibékítheti a magyar és az osztrák kormányt, mintha ezt támadó hadjáratával még jobban fölingerii. Buda bevétele után gyorsan visszatérvén a Lajtához, Bécs kétségkívül könnyebben hajlik a békére, már csak azért is, hogy ne kelljen élnie az oroszok segítségével."'

5Ü) Ezt a gondolatot azonban, mint ahogy maga Görgey is írja, elvetette, miután megtudta, hogy létezik egy párt, mely a békét akarja, és így talán törvényes, alkotmányos úton is megköthető a béke. A Szilágyi-féle nagy munka mellett 1897-98-ban megjelent egy másik, hasonlóan nagy fontosságú mű, Gracia György öt kötetes összefoglaló munkája. Mind a kortársak, mind a későbbi történetírók egy része osztja azt a nézetet, hogy a békepárt már 48 decemberében Batthyány körül csoportosulva jött létre. Gracza György ennél messzebb megy, és azt mondja, hogy a békepárt, melynek vezetői Kazinczy Gábor és Kovács Lajos voltak, már októberben létezett, és „számuk október vége felé mintegy harminczra ment. Hozzájuk szított Batthyány Lajos, Deák Ferencz, Pázmándy Dénes, báró Perényi Zsigmond; sőt még Nyáry Pál is. Belső, egységes pártszervezettel még nem bírtak, de ahol már lehetett: immár latbavetették szavukat."'

5lí Ez a leírás és ez a névsor későbbről visszavetített dolog. Nyáry Pál 48 októberében még nem húzott a békepárthoz. Gracza megértéssel ír a 48-as békepártról: „lelkes jó hazafiak valának ezek is, ámde kicsinyhitűek. Nem bíztak sem önmagukban, sem a nemzet erejében. Attól rettegtek, hogy a háború förgetegje, ha egyszer egészen kibontja sötét szárnyait, elsöpör mindent. Gyászos temetővé leszen Árpád szép hazája. Nemcsak alkotmányos szabadságunk vész el, de fajunk is. Ők tehát legalább a honalkotó és honfenntartó ős magyar elemet szerették volna a végelpusztulástól megmenteni."'

52) Ezért még 1848 egyes vívmányairól is lemondtak volna, csak elkerülhető legyen az összeütközés. 49 elején már más hangon nyilatkozik a békepártról: „ameddig Batthyány állt az élén: működése ellen nem is lehetett kifogást emelni. Nyíltan és nemesen küzdött. Cselekedeteinél kizárólag a hazának java volt az irányadó. Nem úgy Debreczenben. Itt már egészen letért a régebbi ösvényről. Nem a békének, de a zavaroknak lőn az előmozdítója. A sértett hiúság, a kielégítetlen dicsvágy, a titkos bosszú, a gyáva félelem mind a békepárt fehér lobogója körül csoportosult. Maga Nyáry, ez a különben jó hazafi, sem vala ment e közös hibáktól. Támadásainál őt vajmi sokszor elvakította az a mély ellenszenv, amelylyel Kossuth iránt viseltetett."'

53

^ Ez a jellemzés már korántsem olyan hízelgő. 1848 végén Batthyány indítványával azt akarta keresztülvinni, hogy az OHB szakíttassék el az országgyűléstől, mert úgy gondolta, hogy „Kossuth távollétében sokkal könnyebben boldogulhat az országgyűléssel, s elvégre is a békealkudozások útjára terelheti."'

54) Azonban az országgyűlés elutasította, mert „az volt az általános nézet, hogy a honvédelmi bizottmánynak épp most van a legnagyobb szüksége az országgyűlés támogatására; de viszont a képviselőház sem nélkülözheti Kossuth rendkívül népszerűségét és bámulatos kitartását."'

55

^ Gracza szerint Batthyány nyíltan békealkudozásokat akart kezdeni Kossuth és az OHB kizárásával, és ha kell, azok bukása árán is. Ennek ellenére Gracza nem egy megalkuvó, erkölcstelen embernek állítja be Batthyányi 42