Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Vágvölgyiné Bene Orsolya: A békepárt megítélése a dualizmus korában

és az őt követő békepárti képviselőket. Viszont 1849-ben, amikor Batthyány már nem volt ugyan a békepárt vezére de a célok sem változtak, akkor már elítélően szól róluk. Pedig az 1849. január 13-i ülésen a békepárti Bezerédj bevallotta, hogy „ezek után csakugyan nem marad egyéb hátra, mint az igaz ügynek harczát folytatni,"*

56) de csak a 48-as törvények védelmében. Ezért, bár Windischgrätz elutasította a hozzá küldött követeket, a békepárt azt kéri, hogy az a küldöttség „kisértsen meg tovább is mindent, amit a nemzet becsületének, jólétének és szabadságának alapján megkisérthet."*

57) A békepárt 1849. január 13-án „szervezkedve lépett fel, s mindenáron azt akarta keresztülvinni, hogy a küldöttség próbáljon még egyszer szerencsét. Ez pedig egyértelmű volna gyöngeségünk beismerésével. Kossuth tehát mindenkép azon volt, hogy a gyáva meghódolás e szégyen-ösvényéről visszatartsa az országgyűlést."*

58) A békepárt valójában csak azt akarta kimondatni, hogy az önvédelmi harc mellett „a nemzet törvényes jogainak és függetlenségének alapján minden pillanatban készen vagyunk a békére."*

59

^ Vagyis a maximum, amit kérünk, azok a 48-as törvények. Nyárynak ezt az indítványát - ami nem azonos a békekísérletekkel - elutasították, a szavazáson „alig emelkedik fel tizenöt ember; ezek is húzódozva, mintha röstelkednének."

(60) A békepárt bár az első ütközetet elvesztette, a háborút tovább folytatta, de most már nemcsak parlamentáris eszközökkel. Gracza ugyanis tényként közli azt a Kossuth ellen irányuló összeesküvéstörténetet, amelyet a kortársak közül csak Klapka említ. Ezek szerint a békepártiak „egy alkalommal, a kápolnai csata után, formaszerű összeesküvést szőttek Kossuth ellen. Az volt a terv, hogy eltüntetik Debreczenből. S jellemző, hogy ennek a kába tervnek a helyőrségnél is akadtak támogatói, így a többi közt: báró Stein Miksa ezredes, a Zanini-ezred néhány tisztje, sőt még egy huszárszázad is. A végrehajtással báró Stein Miksát bízták meg. S egyik zivataros éjjel már minden készen volt, hogy Kossuth ártalmatlanná tétessék. Az összeesküvő tisztek a városházához lopóztak, a megvesztegetett huszárszázad pedig csak intésre várt. De a legutolsó pillanatban az összeesküvés szervezői meghökkentek s elállottak a tervtől. A vakmerő csíny tehát nem sikerült. De a békepárt azért csak tovább békétlenkedett."*

61

^ Gracza elmondása szerint sokan tudtak erről a végre nem hajtott emberrablásról. Ha ez valóban igaz lett volna, elképzelhető, hogy Kossuth vagy a sok besúgót alkalmazó Madarász ne tudott volna erről? Ha pedig tudtak, akkor továbbra is szabadon hagyták az összeesküvőket? Ez olyan adu lett volna Madarász kezében, amit biztosan felhasznált volna. Abban, hogy a Madarász elleni gyémánt-per oly csúnya személyeskedéssé vált, Gracza szerint nagy szerepe volt az Esti Lapoknak. Az új lapot Jókai indította, miután a Közlönyben „nem fondorkodhatott többé."*

62) E fondorkodás arra vonatkozik, hogy a békepárt Jókai vezércikkei révén „még a Közlönyt is felhasználta a saját zavaros céljainak az elősegítésére."*

63

^ Jókai tollából február 9-én olyan vezércikk jelent meg, „mely az országgyűlés határozatával egészen ellentétes nézeteknek ad csalogató hangot," vagyis „le a fegyverrel! Adjuk át a kormányt Windisgrätznek, aki, mint szózataiban hirdeti, szintén országunk boldogítására törekszik."*

64) Majd másnap egy újabb cikkben azt írja, hogy „erről a szörnyű nemzetirtásról úgy Ferencz Károly főherceg, mint Zsófia főhercegasszony mit sem tud. Vájjon ki hiszi el? Ez a hang nem a békevágyó hazafi, hanem az „Unbedingte Unterwerfung" embereinek hangja volt."*

65) A két cikk óriási felháborodást váltott ki a képviselőházban, és Jókainak távoznia kellett a Közlönytől. Ezek után kapta meg az Esti Lapok szerkesztését. Az új lap „ámbár ügyesen volt szerkesztve, labanczkodó iránya miatt sehogy sem tudta megnyerni a közönség tetszését. Változtatott tehát a harczi modorán, s a személykedések terére lépett. Madarász László, a rendőrügyek intézője volt támadásainak az első czélpontja. Madarász már állásának természeténél fogvást sem lehetett népszerű. De a békepárt szemében volt egy másik nagy hibája is: rendkívül ragaszkodott Kossuth Lajoshoz."*

66

^ „Az Esti Lapok a káröröm mohóságával kapott a botrányon. Hisz ez fölséges tárgy, csak jól ki kell aknázni. És legott kiaknázta. Neki voltak a legszenzációsabb tudósításai. Leleplezéseit azonban olykép intézte, hogy a gyanú összes méregnyilai Madarász körül röpködjenek."*

67) Madarász válaszolt a házban Kazinczy Gábor március 17-i interpellációjára és „a többség, hogy a kínos ügy lekerüljön a napirendről,... tudomásul vette azt. Nem úgy az Esti Lapok. Dehogy hagyott volna fel a botránycsiná43