Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Vendéglős kongresszusok Magyarországon 1885-1939 (Kutatási összegzés)

egyesület vagyonát is jelentősen gyarapította, mivel az alapszabályok szerint 120 korona befizetésével járt együtt.'

12) Az egyesület felbuzdulva azon, hogy sikerként könyvelhette el a vasárnapi zárvatartás feloldását, az új ipartörvénytervezettel kapcsolatban memorandumot juttatott el a pénzügyminiszterhez, amelyet egy küldöttség személyesen nyújtott át. Ebben kérték, hogy az adókivető bizottságba járásonként egykét tagot delegálhassanak s az italmérések engedélyezésénél véleményezési jog illesse meg az egyesületet. A pénzügyminiszter a küldöttséget az illetékes azaz a budapesti ipar és kereskedelmi kamarához irányította. A korlátolt kimérések engedélyezése körüli panaszra kijelentette, hogy intézkedéseket tett az engedélyek korlátozására, és ezek kiadását beszüntetni szándékozik. A Nógrádvármegyei Korcsmárosok és Italmérők Egyesülete 1909. évi II. rendes közgyűlésén jelentette be az elnök, hogy kezdeményezték az egyesületnek az országos vendéglős szövetségbe való felvételét. Ugyanitt ismertették az italmérési engedélyek korlátozása és apasztása valamint a szatócsok és fűszerkereskedők italmérési visszaélései tárgyában küldöttségileg átadott emlékiratra hozott belügyminiszteri leiratot. A legnagyobb konkurenciát jelentő korlátolt italmérők valamilyen módon való megrendszabályozása csaknem valamennyi közgyűlésen napirendre került. Az 1913 novemberében Salgótarjánban tartott közgyűlésen a korlátolt italmérőknek a poharazástól való eltiltását kezdeményezték. Az 1910-es évek elejének kedvezőtlen bortermései miatt pedig határozatot hoztak, hogy kérelmezik a kormánytól az olasz borokra kivetett behozatali vám felfüggesztését. Az első ügyben a földművelésügyi minisztérium és a pénzügyminisztérium államtitkáránál, Sztranyavszky Sándor vezetésével járt küldöttség ígéretet kapott a korlátolt italmérések visszaéléseinek megszüntetésére. Lehetetlen volt viszont a másik kérés teljesítése, a borvám felfüggesztése az Ausztriával fennálló közös vámunió miatt.

(13) A Magyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Salgótarjáni Csoportja Újabb szakmai -érdekképviseleti szervezet létrehozására az 1920-as években Salgótarjánban történt kísérlet, a hazai vendéglátás lényegesen jobb helyzetében, a vendéglős mesterség és a rokonipari szakmák képesítéshez kötése után. 1925-ben Nagy József a Pannónia Szálloda tulajdonosa a Magyar Szállodások, Vendéglősök Korcsmárosok Szövetségétől kért felvilágosítást, hogy „a vendéglősök szakegyesületét" Salgótarjánban hogyan hozhatná létre. A válasz - a kormánynak még az első világháború előtt a szakegyletek alapítását korlátozó rendeletét szó szerint értelmezve - elvetette a felvetést: ... „a vendéglősöknek szakegyletbe tömörítése egyáltalán nem kívánatos, mert nem jó, ha a vendéglőst politikai szerepléssel elvonjuk hivatásától". Ehelyett az új ipartörvény rendelkezései szerint, minden vendéglősnek be kell lépnie az ottani általános ipartestületbe és annak keretében meg kell alakítani a vendéglős szakosztályt. Ezenkívül lehet még vendéglős ipartársulatot is alakítani, amelybe a kocsmárosok és egyéb italmérők is tömörülhetnek, hogy ne maradjanak erkölcsi támogatás nélkül. Legcélszerűbb azonban belépni minden szállodásnak, vendéglősnek, korcsmárosnak, kávés és egyéb italmérőnek a Magyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Országos Szövetségébe, hogy érdekeik képviseletében egy országos egyesület erkölcsi támogatására is számíthassanak. A Magyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Országos Szövetsége salgótarjáni egyesülete azonban csak tíz évvel később, 1935 augusztusában alakult meg. Az országos elnökség útmutatását követve előbb létrehozták az ipartestületen belül a vendéglős szakosztályt, majd csatlakoztak az országos szövetséghez. A helyi szervezet első jelentős megmozdulásán, az október végén tartott körzeti nagygyűlésen az országos elnökség előadóin kívül a város vezetése is részt vett. A gyűlésen Szűcs Mihály országos elnök a szakmai sérelmek orvoslására nézve kiemelte a salgótarjáni szervezkedés szükségességét. Szőllősy Ferenc országos társelnök a termelő kimérések, kaszinók, kultúrházak egészségtelen versenye, a fűszer-vegyeskereskedőknek engedélyezett italmérés ellen emelt szót. Kifogásolta az italmérési illetékek méltánytalan kivetését, a záróra és a zeneszerzői jogdíjak körüli hercehurcát, a bíróság előtt érvényesíthető kocsmai hiteleket, mint a szakma megélhetését veszélyeztető tényezőket. A várost 90