Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Vendéglős kongresszusok Magyarországon 1885-1939 (Kutatási összegzés)

képviselő dr. Tóth Mátyás városi aljegyző A vendéglátóipar és a város címmel tartott előadást. Sebes­tyén Gyula az országos szövetség idegenforgalmi irodájának vezetője az idegenforgalomban rejlő lehe­tőségeket ecsetelte. A városban és vidéken tapasztalt sérelmeket helyi előadók foglalták össze. (14) A Magyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Országos Szövetsége Salgótarjáni Cso­portja legnagyobb sikerét azonban az 1937. évi kongresszus Salgótarjánban rendezése jelentette. A cso­port alakulása után egy évvel már felvetődött a gondolat, ekkor azonban az idő előrehaladottsága mi­att a következő évre kellett halasztani a gyűlést. Nagy megtiszteltetés érte az alig másfél évtizede város Salgótarjánt, hiszen az országos szövetség minden évben 54 város közül jelölte ki a kongresszus hely­színét. Vidéken ezt megelőzően kétszer is Kőszegen gyűltek össze a szakma képviselői, előbb 1929-ben, majd 1932-ben.Egyben kiválóan alkalmas volt a város idegenforgalmi megmérettetésére is az év legje­lentősebb eseményének számító kongresszus. A város vezetése ezért már májusban felhívást intézett lakóihoz, hogy a vendégeknek magyaros vendégszeretettel olyan ellátást és kényelmet kell biztosítani, hogy pénzükért ne csak ellenszolgáltatásban részesüljenek, de „udvariasságunkon és előzékenységün­kön keresztül kellemes emlékek is fűzzék őket hozzánk". A városnak ezért nem mindegy, milyen véle­ménnyel távoznak a vendégek, mivel a kongresszusra az ország minden tájáról Salgótarjánba érkező vendéglősökön keresztül megnyerhet egy-egy vidéket, ami idegenforgalmi szempontból igen fontos té­nyező. Az idegenforgalmi lehetőségek mellett a kongresszus a város iparára és kereskedelmére is ter­mékenyítő hatással bírhat, pl. a vendéglátóiparral kapcsolatban az üvegipar. Szükséges volt a felhívás azért is mert, a vendégek zömét magánházakban kellett elhelyezni. A salgótarjáni szállodások a mint­egy 350 vendégből alig 100-at tudtak elhelyezni. A kongresszus rangját jelzi, hogy a szövetség távolabbi tagjai különvonattal érkeztek Salgótarján­ba. Az a tény, hogy az országos értekezletre is vele kapcsolatba rendezett palóc népművészeti kiállítás­ra, 1937. augusztus 30. és szeptember 6. között 50 %-os vasúti kedvezménnyel lehetett Salgótarjánba utazni, a helyi szervezők részéről is óriási munkát feltételezett. Augusztus 28-án a város a helyi sajtó útján címoldalán köszöntötte a szakma résztvevőit. A cikk írója a kongresszus jelentőségéről szólva hangsúlyozta a hatóságok és a vendéglátóipar együttműködésének szükségességét, hogy a kongresszu­son hozandó határozatok egyaránt szolgálják a szakma, a közönség és az egyén érdekeit. Az értekezleten a szakmát az utóbbi időben ért sérelmek és az ellenük való védekezés megvitatá­sa volt a fő téma. A legnagyobb konkurenciát arányaikban is továbbra a vegyes- és füszerkereskedők korlátolt italmérései jelentették, felzárkóztak azonban melléjük a kifőzések engedély nélküli borméré­sei, de a termelők bormérései is jelentősen csökkentették forgalmukat. Ezenkívül még számos az utób­bi időben hozott rendelet, újonnan bevezetett adó akadályozta a normális üzletmenetet, keserítette a vendéglősök életét. Többek között az italmérési illetékek méltánytalannak ítélt kivetése, a magas zene­szerzői jogdíjak a zenélési tilalmak/ 15 ^ A Magyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Országos Szövetsége Salgótarjáni Cso­portja létrejöttében, valamint az országos kongresszus megrendezésében oroszlánrészt vállalt vezető­ség lemondott 1938. március 9-én. Az új elnök Polk Ferenc lett, alelnökké Jóvári Mihályt választották. Az 1939-ben Kassán rendezett országos kongresszuson már az új vezérkar képviselte a salgótarjáni cso­portot. A Városi Színházban tartott kongresszusra meghívást kaptak a bécsi döntések értelmében Ma­gyarországhoz csatolt felvidéki és kárpátaljai területek szakiparosai is. A kongresszus díszebédjén részt­vevőket - köztük a salgótarjáni csoport tagjait- a díszebéd egyik pillanatában, illetve a dóm előtti park­ban örökítette meg egy kassai fotós/ ' 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom