Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Vendéglős kongresszusok Magyarországon 1885-1939 (Kutatási összegzés)

körlevele, amely Dunántúli Vendéglős Szövetség alakítására hívta fel az érdekelteket. Egy éve, 1925ben a Sopronban tartott vendéglős kongresszuson ünnepelte negyedszázados jubileumát az országos szövetség. A főváros súlyát azonban nem tudták ellensúlyozni, „mert a vidék nem kapcsolódott az országos szervezetbe azzal a lendülettel, ami a szövetség hangjának harsogó erőt, igazának sziklaszilárd alapot, fellépésének győzedelmes energiát adott volna."

(11) Nógrád megyei helyzetkép A Nógrádvármegyei Korcsmárosok és Italmérők Egyesülete Nógrád megye vendéglátásában az egyesületi szervezkedés két korszaka különíthető el. A XX. század elején Balassagyarmat székhellyel megalakult Nógrádvármegyei Korcsmárosok és Italmérők Egyesülete az első szakmai érdekképviseleti szervet képviselte, amely az első világháborúig fejtette ki tevékenységét. Az egyesület névválasztásából is kitűnik, hogy a Nógrád megye területén működő kocsmárosokat és italmérőket kívánta tömöríteni. Az 1920-as években az egyesület érdekképviselettel már alig foglalkozik, 1947-ben törlik. A második korszak, a megyeszékhely mellé a századfordulón felnövő új ipari- bányászati központ, Salgótarján szerepével fémjelezhető. Újdonság, hogy az előző megyei szerepkört felvállaló szervezet helyébe egy szűkebb terület, Salgótarján és környéke vendéglátóiparosait tömörítő szervezet jött létre a Magyarországi Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Szövetsége Salgótarjáni Csoportja. Az egyesülésben rejlő erőt felismerve 1908. március 4-én tartották meg alakuló közgyűlésüket Balassagyarmaton a megyei italmérők. Az egyesületté szerveződés közvetlen kiváltó oka a megye törvényhatósági bizottságának az alkoholizmus meggátlására a kocsmák és italmérő helyiségek vasárnapi zárvatartásáról az előző év szeptemberében hozott határozata volt. Eszerint 1907. szeptember 15-től vasárnapokon és ünnepnapokon a kocsma és italmérési üzletek záróráját délután 1 órában határozta meg. Elrendelte azt is, hogy az istentiszteletek alatt az italmérő helységek zárva tartandók. A rendelettel szemben az italmérések tulajdonosai mozgalmat indítottak s a megye összes kocsmárosát és italmérőjét csatlakozásra szólították fel. A rendelet visszavonása érdekében küldöttséget menesztettek a belügyminiszterhez. A küldöttség sikerrel járt, a miniszter feloldotta a határozatot. E mozgalom Ül. a vendéglősök országos szövetsége felhívása szakmai ipartársulatok és egyesületek alapítására vezetett a Nógrádvármegyei Korcsmárosok és Italmérők Egyesülete megalakításához. Az egyesület kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályaiban céljaként a kocsmai italmérési jog gyakorlása közben a tagok jogainak és érdekeinek érvényesítését, fejlesztését és megvédését jelölte meg. Emellett a szeszes italok szövetkezeti alapon történő beszerzését, valamint a tagok érdekeit sértő esetleges alakuló kartellek elleni védekezést is feladatának tekintette. Az egyesület rendes tagságába felvételt nyerhetett minden önálló üzlettel bíró korcsmáros, italmérő, szeszáruk közvetítésével foglalkozó kereskedő, aki üzletét Nógrád megye területén folytatja. Az évi tagsági díj 3 korona, a beíratási díj 2 korona volt. Az egyesületbe való belépést 3 évre tették kötelezővé. Az egyesület ügyeinek vezetését az évente május végéig összehívandó közgyűlés, a központi választmány, az egyleti tisztviselők és a járási választmány látta el. A közgyűlés határozatképességéhez legalább 20 tag jelenléte volt szükséges. A közgyűlési választmányt egy elnök, hét alelnök, a megye minden járásából, 70 rendes és 28 póttag alkotta. A járási választmányt a megye összes közigazgatási járásában megalakították az illető járás tagjai közül. 10 rendes és 4 póttagból állott, elnöke az egyesület járási elnöke volt. Az egyesület az alapítás után alig fél évvel már 270 tagot számlált és nagy sikerként könyvelte el, hogy alapító tagokként léptek be a Dreher és Haggenmacher serfőzdék és a Törley pezsgőgyár. Ez az