Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Vendéglős kongresszusok Magyarországon 1885-1939 (Kutatási összegzés)
kedő élelmiszerárak, a növekvő közterhek, veszélyeztetik a szakma megélhetését. Az italmérés decentralizálása miatt pedig egyre több versenytárs csökkentette a forgalmat. A sör- és pálinkagyárak, a fogyasztási adó-bérlők, a sör- és borkereskedők az egyesületek valamint a községek számra adott korlátlan italmérési engedélyek mellett a bortermelők kismértékbeni italelárusítása és borkimérései is a versenytársak számát szaporították. A kongresszus kimondta, hogy emlékirattal fordul mind a kormányhoz mind az országgyűléshez, amelyben az italmérési törvény / 1899:XXV. te/ sürgős revízióját valamint a vendéglősiparnak az ipartörvény hatálya alá vonását kérte. Javasolta hogy az italmérési engedély kiadását is utalják az iparhatóság jogkörébe, az engedély elnyerését pedig legalább két év szakmai gyakorlat letöltése legyen szükséges. A fogadó, vendéglő, kávés-és korcsmaipart szervezzék egyetemes ipartestületbe. A kongresszus határozatot hozott arról, hogy a szakma gazdasági és anyagi függetlensége érdekében fontosnak tartja ún. vendéglős közraktárak létesítését. Az adókerületek szerint részvénytársasági alapon létrehozandó közraktárak működése kiterjed sör és szesz nagybani beszerzésére, szikvízgyártásra, ásványvizek raktározására. A kongresszus a magas élelmiszerárak fenntartásában érdekelt kartellek és a sörkartell ellen törvény alkotására kérte a kormányt és a törvényhozást, amely az árak indokolatlan emelését uzsorának minősíti és az uzsoratörvény hatálya alá rendeli. Addig is felszólította a szakmát, hogy próbálja meg sörszükségletét a kartellen kívüli sörgyárakból beszerezni. A hazai idegenforgalom fejlesztése érdekében, annak nagy közgazdasági jelentőségére való tekintettel az állam közreműködését kérte. Szorgalmazta, hogy a kormány ne emelje a vasúti tarifákat, biztosítson adókedvezményt a fürdő-és gyógyhelyek szállodásainak és vendéglőseinek. A kongresszus elhatározta, hogy kérvényt intéz a pénzügyminiszterhez, hogy a községek fogyasztási adóját bérbevevő magánvállalkozók ne kaphassanak korlátlan italmérési engedélyt. A községi fogyasztási adó-bérleteket pedig a község és a helyi vendéglősök után csak harmadsorban vehessék bérbe magánvállalkozók. A kongresszus kimondta, hogy kérvényezi a földművelésügyi miniszternél, hogy az 1908: XLVII. te./ bortörvény/ a bornyilvántartásról szóló rendelkezése és az 1899: XXII. te. által elrendelt italforgalmi könyvelés alól a szakmát mentse fel. (l0 ^ Az Országos Vendéglős Egyesület e néven 1916-ban tartotta utolsó ülését a régi országházban. A háborús viszonyok a vendéglátásban is éreztették hatásukat. A kormány bevezette a hatósági árszabást, korlátozta a hús és zsír fogyasztását, szigorították a zárórát. Az antanttal való szembenállást kifejezendő már 1915-ben eltűntek a francia ételnevek az étlapokról. A kongresszuson elfogadták a sör kiviteli tilalmára irányuló indítványt, amit a kormány el is rendelt. A háború után a szövetség új néven kezdte meg ismét működését. Az 1920. június 3-án Budapesten tartott országos nagygyűlésen fogadták el a küldöttek a Magyar Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Országos Szövetsége alapszabályait. A közgyűlés Keszey Vincét választotta elnökké. A szövetség általános célját a magyar szállodások, vendéglősök és korcsmárosok erkölcsi és anyagi érdekeinek minden irányban való előmozdításában jelölte meg. Az iparág fejlesztése érdekében érvényesíteni kívánta a szakma érdekeit a törvények és rendeletek előkészítésénél, és biztosítani azok egységes végrehajtását. Célkitűzéseiben rögzítette a kartársi összetartozás fenntartásához szükséges barátságos viszonyok fejlesztését, szilárdítását. A szakoktatás fejlesztése érdekében országszerte szakirányú tanonciskolák létesítését és fenntartását valamint az országos nyugdíjegyesület támogatását tűzte ki célul. A szövetség 35 éven át tartó fáradhatatlan munkáját 1920-ban végre siker koronázta, a kereskedelemügyi miniszter szeptember 18-án kelt 53021.sz .a. rendeletével a vendéglősipart képesítéshez kötötte. Egy hónap múlva , október 30-án pedig a szállodás és a kávésipart is a képesített iparágak közé sorolták. Keszey Vince nevéhez fűződik a vidéki vendéglősök megszervezése és beléptetése a szövetségbe. Az ő érdeme ,hogy a központból kiküldöttek szervező munkája által az összes vidéki ipartársulat csatlakozott az 1920 végén már 600 tagot számláló szövetséghez. A vidék csatlakozása azonban még mindig nem elég intenzitással ment végbe. 1926 -ban a vidék elégedetlenségének adott hangot a Székesfehérvári és Fejérmegyei Vendéglősök, Szállodások, Kávésok és Korcsmárosok Ipartestületének 88
