Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Tanulmányok - Történelem - Tóth Tamás: A városfejlődés két útja Nógrád megyében: Balassagyarmat és Losonc a XIX-XX. század fordulóján I.
3. Hiányos városi társadalmú, központi szerepkörű közép- és kisvárosok. 4. Tradicionális kisvárosok. 5. Városi jogú (városi múltú) de a városi szerepkört nem vagy alig betöltő települések, („elhaló városok"). 6. Szerényen polgárosodott, de jelentős igazgatási-adminisztratív szerepkört betöltő városok. 7. „Új" igazgatási- piaci kisközpontok. 8. Mezővárosok. 9. Gyáripari városok 10. Mindenféle speciális város. Balassagyarmatot - mint Nógrád megye közigazgatási központját " a harmadik csoportba sorolja - ahol középkori alapítású, nagy múltú városok mellett egyaránt találhatók gyorsan fejlődő mezővárosok, megyeszékhely szerepkörű, de szerényen gyarapodó települések - olyan településekkel együtt, mint Losonc, Szekszárd és Zalaegerszeg/ ' A jogi és egyéb kategóriákon túl nem hagyhatjuk figyelmen kivül Balassagyarmat lakóinak véleményét, akik 1871 után is városnak nevezték, mint ahogy ezzel a címmel találkozhatunk a helyi sajtó oldalain is. A város vezetésének pedig mindvégig fontos céljai közé tartozott - a presztízs szempontokon túlmenően, komoly anyagi érvekkel is alátámasztva - hogy Balassagyarmat megszerezze a rendezett tanácsú városok jogállását. Amivel a megyében egyetlenként Losonc rendelkezett. A megyeszékhely vita A két város - a fejlődés két útjának - összehasonlítására mindennél jobb alkalmat és lehetőséget biztosít az 1890-es évek első felében a megyei közélet középpontjában álló megyeszékhely vita, melynek kapcsán a két település több fórumot is kihasználva sorakoztatta fel érveit a megyeszékhely áthelyezése mellett és az ellen. A tét a megye székhelye, a központi-közigazgatási funkciók feletti rendelkezés volt. Ez nem csupán a vármegyeházi hivatalokat és a közgyűlést jelenti, hanem magával vonta volna a törvényszék, a pénzügyi igazgatóság és a megyei hatáskörű hivatalok áthelyezését is. Az alábbiakban nem kívánom ismertetni a vita egészét (3) - rövid áttekintés után a két település ipari és kereskedelmi adottságait, lehetőségeit vizsgálom meg. A szabadságharcban a cári csapatok által felégetett Losonc az egész ország szimpátiáját és segítségét élvezve épült újjá és fejlődött a megye gazdasági központjává - 1872-től annak egyetlen rendezett tanácsú városaként. Már 1889-ben meg akarta szerezni a pénzügyi igazgatóság székhelyét. Balassagyarmat érzékelve a veszély nagyságát - hogy ez más hivatalok elvitelét is jelenthetné - azonnal mozgósította kapcsolati tőkéjét és teljhatalmú bizottságot állított fel ennek megakadályozására.^ Még ebben az évben - február 24-én - megjelent egy írás a Losonc és Vidékében, hogy a város fejlődésének következő állomása a megyeszékhely megszerzése lenne. A losonci és a gyarmati újságot olvasva a városi, a nagyközségi és a megyei jegyzőkönyvekből értesülhetünk a vita további fejleményeiről. Az ekkor folyó hasonló tárgyú Nagykároly - Szatmár ügy mellett - amit a Nógrád Vármegyei Múzeum anyagában található újságkivágás' 5 ^ szerint is fokozott figyelem kísért Gyarmaton - a Losonc-Balassagyarmat vita sem kerülte el az országos sajtó érdeklődését. Mindkét település megpróbált „magasabb szintről" pártfogókat szerezni érvei mellé - olvashatunk róla, pl. a Pesti Hírlap és a Nemzet oldalain. Megszólalnak a kérdésben az újságírók mellett a városi tisztviselők, képviselők, a vármegye vezetői, földbirtokosok, országgyűlési képviselők, a történész Nagy Iván és az értelmiség számos prominens tagja. A színvonal változó: az érzelmekre ható szenvedélyes vagdalkozástól a visszafogottabb, az érveket rendszerező írásokig. „És most vegyük elő vármegyénk térképét és elfogulatlan szemmel vizsgálván azon Losoncz és B.Gyarmat helyrajzi fekvését, látni fogjuk; hogy a gácsi, losonczi, füleki egész járás, a szécsényi járásnak pedig az északi része feltétlenül, a szécsényi járás keleti és a sziráki járásnak ugyancsak keleti fel65
