Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Tanulmányok - Történelem - Tóth Tamás: A városfejlődés két útja Nógrád megyében: Balassagyarmat és Losonc a XIX-XX. század fordulóján I.
eresze vasúti összeköttetésénél fogva kétségbe vonhatatlanul Losoncz felé gravitál; míg BalassaGyarmat a nógrádi és balassa-gyarmat járás egész, és a sziráki járás és szécsényi járások kisebb részének képezheti Losoncznál ugyan könnyebben hozzáférhetővé, de Hont megye közvetlen határára kitolt középpontját... Losoncz mint megyei központ felé vármegyénk 110014 lakosa, míg B.Gyarmat felé csupán 81.714 lakosa gravitál^". A gyarmati válasz erre az volt, hogy „... oly könnyelmű kormány aligha akad, mely a jövőnek kétes és múlékony előnyeinek fejében csupán csak Losonc és vidékiek kényelme végett, a Balassagyarmaton teljes comforttal elhelyezett székhelyt Gömör megye szélére a vármegye csaknem legfelső pontjára, Losonczra, ha áthelyezné, nekik még építsen is" (7) . A földrajzi helyzet eltérő értékelésén kívül más érvei is voltak a losonciaknak: • A város főgimnáziumával, tanítóképzőjével és a virágzó egyesületi életével a vármegye kulturális-oktatási centruma • Közös hadseregbeli ezred székhelye • „A magyarság előretolt bástyája" • A vármegye egyetlen rendezett tanácsú városa • A tisztviselőknek, bíráknak is érdeke a székhely áthelyezése, mert Losoncon megoldhatják lakásgondjaikat, egyesíthetik családjaikat a városban, ahol biztosított gyermekeik oktatása (gimnázium, tanítóképző) • Gazdasági-ipari centrum • Kereskedelmi-pénzügyi központ • Lakossága sem kisebb, mint Gyarmaté Balassagyarmat elsősorban a „történelmileg meggyökerezett megyei állapotokra" hivatkozott, de korán felismerték azt is, hogy a település fejlődésének létfeltétele a megyeszékhely; Losoncon pedig csak egyik - és nem is a legfontosabb alapja. A vita azonban korán eldől - de nem zárul le - mert a vármegyei közgyűlés tagjainak többségét - akiknek szavuk volt a kérdés eldöntésében - Balassagyarmatnak sikerült maga mellé állítani. Még 1894-ben is mérgezi a levegőt, amikor a vármegye „millenniumi" határozatában a balassagyarmati főgimnázium létrehozásának támogatására szavaztak a képviselők - azt 33 megyebizottsági tag megfellebbezte. Döntésüket azzal indokolták, hogy a „a vármegyének két központja van, nem lehet a kevésbé fejlettet sokkal busásabban támogatni" - ezért gyarmati gimnázium helyett inkább 10-15 alapítványi hely létesítését támogatták volna a losonci gimnáziumban. Az újság - a képviselőket idézve - nem is két település, hanem „Felsőnógrád" és „Alsónógrád" szembenállásáról írt a vita kapcsán.' 8 ^ A megye kétközpontúságát a gyarmati bíró, Reményi Károly is elismerte, szerinte is kevés a megye két fele között az összekötő kapocs, nincs érdekközösség, ezért is fontos a vasúti összeköttetés megteremtése.^ Békülékeny hangot üt meg Török Zoltán - a volt losonci polgármester - 1895 nyarán, amikor a Losonc és Vidékében azt írja, hogy nem lesz többé székházkérdés - kijelentésének értékét csak az csökkenti, hogy éppen ez év őszén indult - sikerrel - az alispáni választáson; a békülékeny hang tehát a szavazatainak számát növelhette/ ^ A fejlődés forrásai Visszaemlékezve a dolgozat elején ismertetett Beluszky tanulmányra, ahol sor került a települések hierarchikus rangsorának felállítására, láthatjuk, hogy a századfordulón központi közigazgatási szerepkörének köszönhetően Balassagyarmat nagyon előkelő helyet foglal el ezen a listán (34.), míg Losonc csak a 68. Persze nem is lehet ez másként, ha a rangsor felállításának alapjául leginkább a közigazgatáshoz kapcsolódó intézmények szolgálnak. Egy várost azonban nem csak ezek az intézmények tesznek jelentőssé, azt azonban el kell fogadni, hogy a városiasodás egyik forrása a polgári igazgatás centrum igénye vohv 11 ^ Ezzel a forrással Nógrád megyében a megyeszékhely adta lehetőségeknek köszönhetően Balassagyarmat élt. Ennek súlyát elismerve vizsgálat tárgyává kell tenni más - gazdasági, 66