Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Tanulmányok - Történelem - Tóth Tamás: A városfejlődés két útja Nógrád megyében: Balassagyarmat és Losonc a XIX-XX. század fordulóján I.
nagyobb és a világháború előtt jelentékeny gyáriparral rendelkező Losoncról, valamint a jelentéktelen faluból bányász-nehézipari központtá, „újvárossá" vált Salgótarjánról. A városfejlődés háttere - Beluszky Pál szerint, aki a 19-20. század fordulójára korlátozta kutatásait - a mezőgazdaság tőkés átalakulása, az agrártermelés produktumainak kereskedelme, szállítása, feldolgozása, kivitele, hitel- és biztosítási intézeteinek kiépítése stb., a másik forrás pedig a kiépülő polgári igazgatás centrum igénye volt. A funkcionális értelemben vett városállomány nem töltötte ki teljesen a jogi kereteket, amit a városi jogú települések jelentettek (vagyis a rendezett tanácsú települések egy része nem rendelkezett városi funkciókkal) ugyanakkor száznál is több községi jogállású település került be - a Beluszky által felállított - településhierarchia „városi zónájába", nemegyszer előkelő pozícióba (pl. Balassagyarmat). Hogy meghatározza azoknak a településeknek a körét és rangsorát, melyeket a századfordulón városoknak tekinthetünk; a városi alapfunkciók mennyisége és szintje szerint felállította a városok hierarchiáját.^ Ezeket az alapfunkciókat különböző intézmények hordozták. Az intézményeket előfordulási értékük szerint öt kategóriába sorolta. 1. Regionális centrumokhoz kötődő intézmények (pl. királyi ítélőszék, felsőfokú iskolák, országos biztosítótársaságok vezérügynökségei) 2. Fejlett megyeszékhely szintű intézmények (pl. kereskedelmi és iparkamarák, az Osztrák-Magyar Bank fiókjai 3. Megyeszékhely szintű intézmények (pl. pénzügyigazgatóságok, kórházak, csendőrkaszárnyák) 4. Középvárosi intézmények (pl. pénzügyőrségek, gimnáziumok) 5. Járásszékhely szintű intézmények (pl. adóhivatalok, járásbíróságok, járási szolgabírók) Ha valamely város egy-egy hierarchikus szint mutatóinak több mint háromnegyedével rendelkezett, teljes értékű, ha felével-háromnegyedével, részleges központokról beszélünk. A központi hely elmélet megközelítésmódja intézményközpontú, ezért a városi szerepkörök közül az igazgatási és kulturális funkciókat állítja előtérbe. Bár Beluszky szerint ez az alkalmazott módszer hiányosságaként is felfogható, de hangsúlyozza, hogy a polgári közigazgatás kiépítése során kevés valódi városunk maradt ki a közigazgatási központok sorából. A hierarchikus rangsor alapján Balassagyarmatot 1900-ban a teljes értékű megyeszékhely szintű városok közé sorolhatjuk. Tanulmányának következő részében a városi szerepkörű településeket - a lakosság foglalkozásának alapján - funkcióik szerint sorolta csoportokba. Eszerint hat fő típus létezik: 1. Agrárváros 2. (Gyár) Ipari városok 3. Garnizon város 4. Központi szerepkörű városok 5. Speciális funkciójú városok 6. Vegyes (kevert) funkciójú városok A típusokon belül a további megkülönböztetés érdekében alegységeket hozott létre, de Balassagyarmatot a tisztán központi szerepkörű városok közé sorolta. Ezzel szemben Losonc a negyedik csoporton belül a kereskedelmi-ipari központ címét kapta. A megye harmadik városi szerepkörű települését Salgótarjánt azok közé az ipari települések közé sorolta, ahol az ipari keresők aránya 50% feletti és többségük a gyáriparban dolgozott. Végül tanulmányának harmadik részében kísérletet tett a hierarchikus szint, a funkcionális szerkezet és a helyi társadalom jellemzői alapján a települések „komplex" várostípusokba sorolásába. De ez bevallottan csak egy előzetes kísérlet, mert a „végleges (?) és körültekintő besorolás szükségessé tenné például a vonatkozó monográfia irodalom áttekintését". Felsorolásszerűen álljon itt a tíz komplex várostípus. 1. Főváros 2/a. Városi társadalmú, jelentős városi tradíciókkal rendelkező, urbánus megjelenésű nagy- és középvárosok. 2/b. Városi társadalmú, mezővárosi múltú, urbánus megjelenésű nagy- és középvárosok. 64