Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A védőszentek kultusza a nógrádi bányavidéken
Nógrád megyében Szent Borbála ünnepének elterjesztésében a külföldi származású bányamunkások játszották a főszerepet. Kultuszának továbbélését a bányavállalatok segítették elő. A különböző társulatok egyöntetűen bevezették és kötelezővé tették a bányába való leszállás előtt az imádkozást. A felolvasóban gyülekező bányászok Szent Borbála képe vagy szobra előtt mondták el imájukat. Ennek formái bányavidékenként változtak. Az idős bányászok visszaemlékezéseiben teljes imaszövegről, illetve csak rövid fohászról láthatunk adatokat. Minden leszállás előtt kötelező imára a kazári Gecse Tamás 1978-ban már csak töredékesen emlékezett: „Bányászok kedves védszentje /Küzdők, haldoklók reménye/ Vagy te, dicső Szent Borbála/... /Ments, ha veszély rontana ránk". Szent Borbálához kapcsolódóan a bányászok körében nem voltak ismertek az országban elterjedt Borbála-napi szokások pl.: férj-jóslás, kontyolás stb. Gecse Tamás szerint a kazári bányászok valóban hittek Borbála segítő erejében, hisz az egészségtelen, veszélyes életkörülmények között élve csak egy emberfölötti lényben, szentben bízhattak. A salgóbányai Repnik József szerint nem meggyőződésből, hanem kényszerűségből mondták el sokan a Borbála-fohászt, mert féltek attól, hogy a bánya vezetősége rosszabb munkahelyre irányítja őket, vagy egyenesen elbocsátja. Ezért is tettek eleget az egyházi ünnepeken kötelező gyónásnak, amit később a bányavezetőség a kapott cédula alapján ellenőrzött. Szent Borbála bibliai története is a bányászathoz szorosabban kapcsolódóvá alakult át mondáikban. „Egy jómódú ember lánya volt Borbála. A finomkezű, tisztaérzésű lány nagy szívfájdalommal vette tudomásul a szegények sanyarú sorsát. Ezért elhatározta amiben csak tud segítségükre lesz. Apja nem jó szemmel nézte Borhála önzetlen, hálát nem váró segítségét, ezért meg is haragudott rá. Egy alkalommal Borbála a bányászok között járt. Valami furcsa belső érzés azt sugallta neki, hogy a bányában veszély közeleg, s ez nem kevés emberáldozatot is követelhet. Ő idejében figyelmezette a bányászokat s ők hallgattak a bölcs szóra, s így megmenekültek a szerencsétlenségtől. A bölcs Borbála egyik éjjel Szűz Máriát látta megjelenni maga előtt, aki a következőket mondta neki: Isten a jóságodért meg fog jutalmazni. És valóban így is történt, Borbála a bányászok védőszentjévé lett. Róla még ma is nagy tisztelettel beszélnek a bányászok, mivel sok áldozatot követelő bányaszerencsétlenségtől sok emberéletet megmentett". A Borbála-napot a bányászok egyik legnagyobb ünnepüknek tekintették, szívesen emlékeztek vissza hagyományaira. A kultusz utolsó nyomát a salgótarjáni szénmedencében találta meg 1928-ban Krupár Géza bányamérnök az etesi Gusztáv-aknán. A bányamunkások között imaként a következők maradtak fent: „Oh Szent Szűz Borbála, hozzád fordulunk/ mindazok, kik a föld mélyébe leereszkedünk./ Oltalmazz meg minket minden szerencsétlenségtől és bajtól,/ könyörögj érettünk s légy erős pártfogónk,/ mindörökké, Ámen!" (18) Az 1934-ben felszentelt baglyasaljai templom belső díszítéséhez Bóna Kovács Károly a bányászéletből vett motívumokat használt fel. így festette meg a „bányaszerencsétlenség áldozatai felé haladó Szent Borbála" alakját, amint „Krisztus testét viszi az örök útra induló áldozatoknak" - írta a Munka c. lap tudósítóját 19 ^ Eperjessy Ernő tanulmányából tudjuk, hogy a Pécs környéki bányászok 1947-ben tartották meg utoljára Borbála napját. (20) Kultuszát 1989-ben elevenítették fel szerte az országban. A múlt század végén az állam igyekezett a védőszentek kultuszát erősíteni, s ennek révén Szent István királyunkat szerették volna védőszentként meghonosítani a bányászok között. Hivatalosan mint bányászünnep-bányászbúcsú Szászváron tűnik fel először 1893-ban Szent István napja. A nógrádi szénmedencében a magyarországi születésű bányamunkások István király napját is a maguk ünnepének tekintették már 1888-ban adataink szerint. Erről egy jelentés így számolt be: „... jelentjük, hogy csütörtök, 20-án, Szt. István napján nem fogunk dolgoztatni, mert a hazai munkások minden további nélkül ki fognak maradni." (21) Szt. István ünnepe nálunk nem volt azonos Szt. István vértanú tiszteletével, akit néhány osztrák bányavállalat ugyancsak védőszentként tisztelt. Salgótarjánban az RMSV Rt. acélgyárának tűzoltói saját ünnepükként tartották meg Szt. István napját már hosszú évek óta. „Az acélgyár tűzoltóinak az ünnepe az, mondhatnók „bucsunapja". Zeneszóval vonult az acélgyári olv. egylet és tűzoltóság, továbbá Salgóbánya tűzoltósága a város főterére, ahol csatlakozott hozzájuk a város képviselője és tűzoltósága. A katonaság tábori ruhában, zászlóval már előbb megérkezett a róm. kath. temp57
