Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A védőszentek kultusza a nógrádi bányavidéken
lom elé, ahol óriási volt az ünneplők tömege. A szentbeszédet Herczegh József esperes tartotta. Szent István régi és jelenlegi birodalmának összehasonlításából a baj kútforrására, a gőgös hitetlenségre mutatott rá, amelynek következményei még rettenetesek lesznek, ha az utolsó órákban nem térünk észhez. A szentmisét Vojtassák Sándor celebrálta nagy papi segédlettel. Az istentisztelet alatt régi Mária és Szt. István énekekkel áldozott a nép a keresztény Magyarország megalapítójának, Szt. István királynak".^"' Az RMSV Rt. Salgóbánya-telepen 1909. augusztus 22-én Borbála-ünnepséget tartottak az Olvasókör rendezésében! Szent István napja 22-én, Borbála védőszentjének ünnepe bányászbúcsúvá alakult át. A salgóbányai eset nem volt egyedi, mutatja ezt a dorogi példa is: „A dorogi bányászok mint minden évben, így az idén is, Szent István napján ünnepelték védszentjüket, Szent Borbálát. Délelőtt 10 órakor Dorogon, úgy Csolnokon is istentisztelet volt, megelőzőleg magyar prédikáció, melyet Pehatsek Artúr esperesplébános tartott és benne a híveket Szent István példájának követésére hívta fel. Mise végével pedig az „Isten áldd meg a magyart" énekelték nagy lelkesedéssel. A bányatelepeken délután táncmulatság és népünnepélyek voltak, este díjtekézés és tűzijáték"/ 23 ' A Heves megyei bányászok (akik a salgótarjáni bányakapitányság hatáskörébe tartoztak) Szt. Istvánkor ünnepeltek, s szintén bányászbúcsúnak tartották ezt a napot. A Nagybátony-Ujlaki Egyesült Iparművek Rt. nagybátonyi bányatelepén az államosításig impozáns külsőségekkel tartották meg Szt. István napját, mint bányászünnepet „... a Szent István napra, bányánk védőszentjének ünnepére a tavalyihoz hasonlóan minden itt dolgozó munkásunk részére fejenként 1,30 pengő kiutalását" engedélyezte az igazgatóság 1928-ban. Az összeg kifizetésére augusztus 19-én került sor. Az ünnepi külön istentiszteleten a helyi plébánost és kántort szintén díjazásban részesítette a vállalat. A tisztviselők és az altisztek külön ünnepi összejövetelén cigányzenekar mellett mulattak. A bányaigazgatóság 1929-ben is a vezérigazgatóság engedélye alapján fizette ki az 1,30 pengős fejpénzt azoknak a bányamunkásoknak, akik augusztus 12-ig a vállalat szolgálatába léptek. Számuk ebben az évben 550 fő volt. Egy év múlva a hagyományos ünnepet a következő menetrend szerint rendezték meg. A központi telepen 8,30 órakor misét celebrált Láng János plébános az emeletes központi épület mögötti téren. Este a kaszinó helyiségében a pásztói „Zsiga cigány" zenekara muzsikált. Az előző évi 855 pengővel szemben csak 800 pengőt engedélyezett a vállalat vezetése azzal a kikötéssel, „hogy ezt az összeget takarékoskodással lehetőleg csökkentsék". 1930-ban a 484 munkásnak ünnepi hús, kenyér és bor megváltása fejében 629,20 pengőt fizettek ki, az ünnepség költsége pedig 760,50 pengő volt. A régebben szokásban volt, a prokopi ünnepségre utaló természetbeni megvendégelést a készpénz adományozása váltotta fel. 1932-től már a redukált kerettel ünnepeltek, majd az engedélyezett 55 pengőn felül (melyet a tábori mise költsége tett ki) nem volt lehetősége az igazgatóságnak a bányászoknak pénzt adni ezen a napon. A juttatások ettől az évtől kezdve megszűntek Nagybátonyban, s csak a tábori mise költsége szerepelt egyedüli tételként a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva. 1934ben a tisztviselők választhattak az önköltséges cigányzene vagy gramofon melletti esti mulatság között. Bortnyák István bányaigazgató évek óta nem vett részt az István-napi rendezvényeken, Abbáziában üdült, a névnapjára küldött ünnepi köszöntőket is ide címezték beosztottjai. 1935-1940 között az István-napi ünnepségek költségeit csak az ünnepi tábori mise költsége terhelte. 1938-tól maradt fenn az ünnepség teljes programja: 8,30-kor a 60. számú tisztilak mögötti téren „bányánk védőszentje Szt. István király tiszteletére tábori mise". Szorospatakról a bányamunkásokat a 7,45-kor induló vonattal szállították le a rendezvény színterére, a különvonat a mise után indult vissza. 14,15-kor a következő kisvonat a vendég labdarúgócsapatot és az alsótelepi közönséget vitte fel Szorospatakra. 15 órakor pályaavatási ünnepség és labdarúgó-mérkőzés, azaz „old boy" találkozó volt. Végezetül az évben végzett vájárok és a kinevezett segédvájárok részére ünnepélyes bizonyítványosztást tartották meg. 20,30-kor indult vissza a vonat a központi telephelyre. A szorospataki munkásolvasó környékén táncvigadalommal fejezték be az István-napot. 1943-1944-ben a mise költsége már 88 pengőre emelkedett, amit a vezérigazgatóság engedélyezett/ 24 ' 58
