Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)
Tanulmányok - Történelem - Horváth István: A szabálytalan ember. Gróf Forgách Simon (1669-1730) kuructábornok tanulságos életpályájának összefoglalása
A magyar történetírás az extrémnek minősíthető esetet nagy realitással kezelte. Nem hangsúlyozta túl a megtörténteket, az információt, az abban megjelenő kétségeket tudomásul vette, és olyan tényként kezelte, mint amelynek így vagy úgy történő végleges eldöntésére kellő hiteles bizonyítéka nincs, de elhallgatni sem kívánta. A magyar közvélemény, akiknek tagjai az iskolai tankönyvekből merítik bizonyos mennyiségű történelmi ismereteiket nem, vagy alig tud az események e vonulatáról. A Rákóczi kor történetének közismert kutatója, Thaly Kálmán szólt a történtekről. Azt írta: „József 1704 elején, midőn Rákóczi csapatai Bécs külvárosában jártak, a bajor választófejedelem hadai pedig Lincznél, a dynastia uralmának végpusztulásától tartván, hajlandó volt atyja ellen oly módon fellépni, miként egykor Mátyás főherceg, bátyja II. Rudolf császár ellen tette volt. S ezt akarván titkon tudtára adatni Rákóczinak - kit személye szerint mindig kedvelt - hogy kívánják a magyarok királyukul őt, a már úgyis koronázott királyt, ő nem vétett ellenük, miként atyja, és biztosítja őket, hogy szorosan az ország törvényei szerint fog uralkodni. E fontos üzenet átadásával először gr. Kéry János főlovászmestert bízta volt meg, de az rettegvén Leopold haragjától, nem mert vállalkozni, ekkor I. József Forgáchoz fordult... Nem lehetetlen, hogy e nagy dologrul a király öccsének, Károly főhercegnek is volt tudomása, legalább Forgáchnak az emigrációból írt két levele, Pállfy Miklós nádor, s Koháry István országbíróhoz, ilyen következtetést enged." Tudjuk, Forgách nem adta át időben az üzenetet. így eljátszotta a király bizalmát és „magát ezáltal oly súlyosan compromitálá, hogy míg I. József élt, az Austriai Ház uralma alá vissza nem térhetett." (53 ^ A megbízásról - miután az valószínű szóban történt - nem maradt fenn közvetlen forrásértékű, objektívnek nevezhető írás. Ennek ellenére a történetírók más része sem zárta ki azt, hogy a megbízatás megtörtént. Szekfü Gyula szerint amikor „1705-ben a 27 éves I. József lépett a trónra, már atyja életében kész volt közvetíteni, s a magyarok gravamenjeit (sérelmeit) orvosolni. Sőt, ha Forgách Simon tábornok utólagos elbeszélésének hitelt adhatunk, volt idő, amikor atyjának akcióképtelenségén elkeseredve maga akart a felkelés élére állni." (54) A Józsefi megbízás lehetségességét a hadtörténeti feldolgozások sem zárták ki. A legújabban az olvasható: „Forgách átpártolásának indító okai még ma sincsenek tisztázva. Úgy látszik József tudtával állt át, s az ifjabb király azzal bízta meg, hogy a kurucok között az ő személyes érdekeit képviselje. Forgách azonban ennek a megbízásnak nem tett eleget." t55) Az életpálya vége A gróf a munkácsi rabságból szabadulását követően Szentmiklósra, majd Galgócra ment. A néhány hónapos - 1710. november - 1711 február közötti - ott tartózkodásáról keveset tudunk. Ennek egyik valószínű oka az lehetett, hogy hosszú idő után ismét családja körében tölthette az időt, amelybe - bármennyire is szerette Forgách a nagy nyilvánosságot - nem fért a társasági élet, a vendégeskedés. A néhány hónapos zárkózott életüket befolyásolhatta az egyre terjedő pestis is. A politika szereplőivel azonban valószínűleg kapcsolatot tartott. A felkelés sorsa a végső beteljesedés állomásához érkezett, így Forgách és családja osztozott ebben. Rákóczi megengedte neki, hogy válasszon: vagy megvárja idehaza, vagy a nagyobb biztonságot jelentő Lengyelország legyen új otthona. Forgách ez utóbbit választotta, és feleségével, fiával együtt Lengyelországba költözött. „Nagy kísérettel, öregpodgyásszal ment: egy csomó régi szolgáját, paripáit, hintáit, gyöngyös portékát vitt magával." Sobiesky, III. János király fia, Constantin herceg megkedvelte és szamokleski, később zulkwai birtokán „szállást adott a bújdosónak." (56) Kétségei a Zulkwán töltött időkben növekedtek. Félt a magánytól, de attól is tartott, hogy ha a többi emigránshoz csatlakozik, a bécsi udvar számára feltűnőbb és jobban szemmel tarthatóvá válik. De nem fogadta el azt a cári ajánlatot sem, amely terjedelmes földbirtokot ajánlott fel neki Ukrajnában. Ennek elfogadásától még Esterházy Antalt és Csáky Mihályt - akikkel az emigrációs évek kezdetén a leggyakrabban együtt volt - is lebeszélte. Helyzetük megoldását ő véglegesen hazatérésükben lát20
