Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIV. (2000)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: A szabálytalan ember. Gróf Forgách Simon (1669-1730) kuructábornok tanulságos életpályájának összefoglalása

ta. Nem akarta tudomásul venni, hogy ez lehetetlen. Pedig az új urak már felosztották birtokait: Galgóc, a nógrádi, a hevesi, a borsodi vagyon már más kezén volt: Gróf Erdődy György országbíró, gróf Wratislaw János cseh kancellár, gróf Zindendorf miniszter irányította a birtok életét/

57-* Az e kérdésben reálisabban látó Esterházy Antal arra figyelmeztette: nehogy közel menjen birtokaihoz, mert „akik adományul kapták a jószágokat, banditákat fogadhatnak életük ellen."

(58) Közben súlyosan megbetegedett. Köszvénye lassan, de egyre kíméletlenebbül lett úrrá a hajdani délceg úr testén. Betegen is vagyona visszaszerzésében reménykedve, széles családi kapcsolatait is felhasználta az ügye érdekében. I. József halálát követően hihetetlen gyermeki naivitással bízott az amnesztiában. Csalódnia kellett. Mindennapi főúri lét biztosítása érdekében különböző lengyel főuraknak - így a fennmaradt lista alapján tudunk arról, hogy - Wissnioweczky hercegnek az alábbi kincset érő tárgyait adta el: „Egy széles aranyos szerszám, becsára 300 forint Egy pikkelyes aranyos szerszám 100 forint Egy aranyos rubintos szerszám 300 forint Két pár tiszta ezüst kengyel 128 bécsi lat 128 forint Két pár aranyos ezüst török kengyel 160 bécsi lat 160 forint Köves aranyos kard 300 forint Egy vörös bársonyos czafrang aranyos selyem rajtokkal 150 forint Skofíummal (hímzésre használt arany szál. H.I.) tűzött czafrang szekfű könnyű posztón 120 forint Egy aranyos vörös bársony arannyal és ezüsttel varrott czafrang 120 forint Egy tiszta aranyos skofíummal varrott czafrang 120 forint."^ 9

^ Szinte vég nélküli azon családi ékszerek, fontos íratok lajstroma, amelyeket zálogba adott. Kardok, étkészletek gazdag tárháza került hitelezői kezére. 1718 és 1721 között élt a fejedelem mellett a jenikői, később a rodostói táborban. Forgách Simon öntörvényű szellemisége, alkata nem tudta hosszabb ideig elviselni a rodostói emigránsok zárt világát, kisszerű konfliktusokkal terhelt, számára belterjesnek tűnő életét. A felajánlott - birtok nélküli - bécsi kegyelmet nem fogadta el, mondván: ő igazi kuruccá lett. 1721 nyarától már Lengyelországban élt. Az odakerülése pontos körülményeit nem ismerjük. Rákóczi közbenjárására 8000 livres járadékot adott neki XIV. Lajos.

(6ü) Ebből, és személyes ékszereinek, katonai dísztárgyainak, a család levelezésének, iratainak eladásából élt családjával a kis zulkwai birtokán. Túlélte örökös riválisának, Bercsényinek halálát (1725. november 6.), akivel az emigráció éveiben lényegében megbékélt. Fia tíz évvel élte túl apját. Teljesen elzüllött. Megmaradt értéktárgyaikat a lembergi zsidóknál elzálogosította. Felesége halálának körülményeiről semmit sem tudunk. Forgách Simon hosszan tartó, súlyos betegség után, 1730-ban halt meg Zulkwán, bár arra is van adat, hogy élete utolsó éveiben magányosan - felesége korábban halt meg - Wissnioveczky herceg Lemberg közelében lévő birtokán élt és ott is halt meg.

(61) A rendkívül büszke főúr, a valódi oligarcha vagyonából kisemmizve, szegénységben mindenkitől elfeledve távozott az élők sorából. 1740-ben család Darvas Pált küldte Lengyelországba azért, hogy a családi kincsek hollétét kutassa fel. Nem járt eredménnyel.

(62) 1746-ban - egy véletlen során Jávorka Ádám kuruc ezredes hagyatékában - találták meg az öt nehéz ládába zárt Forgách levéltár iratait, és a család levelezését.

(63) Forgách Simon életútja igazolja, hogy a kor tehetséges, felkészült, fiatal politikus generációja nem talált végleges megoldást a magyarság sorskérdésének rendezésére. Személyes tudásuk, tehetségük ellenére felőrlődtek az európai hatalmak érdekeinek malomkövein. 21