Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Kertész Róbert–Sümegi Pál. Az Északi-középhegység negyedidőszak végi őstörténete. Ember és környezet kapcsolata 30.000 és 5.000 BP évek között a szubkárpáti régióban

fülkék leletanyagának feldolgozását (JÁNOSSY 1979, JÁNOSSY-KORDOS 1976) értékeltük újra őskörnyezeti szempontból. 1. Felső paleolitikum Tokaj, Kopasz-hegy A pleisztocén végi őskörnyezet rekonstrukciója szempontjából a legjelentősebb eredményeket a tokaji Kopasz-hegyen feltárt és komplex módon feldolgozott 11 löszszelvény (6. ábra) elemzése során kaptuk. A paleoklimatológiai vizsgálatok alapján 32.000 és 15.000 BP évek között 2.000-7.000 éves - földtani értelemben véve -, rövidebb idejű hőmérsékleti ciklusokat lehetett kimutatni (SÜMEGI-KROLOPP 1995). Mind a lehűlések, mind a felmelegedések során a hegy északi és déli oldalán mikroklimatikus hatást lehetett igazolni a Mollusca fauna összetétele alapján. A lehűlések alkalmával a hegy északi oldalán 10-12 °C-t, a déli oldalon és a klimatikusan védett területeken 12-14 °C júliusi középhőmérsékletet lehetett rekonstruálni. A felmelegedések során pedig az északi oldalon 14-17 °C, a déli oldalon 17-20 °C júliusi őshőmérsékleti értékek jelentkeztek. Az interstadiális ciklusok 32.000-26.000 BP, 23.000-21.000 BP és 18.000-16.000 BP évek között alakultak ki. A felmelegedési periódusok során a hegy északi részén lucfenyők (Picea) dominanciájával jellemezhető erdők jöttek létre, míg a hegy déli oldalán nyitottabb erdei fenyőkből álló (Pinus silvestris) erdők terjedtek el (6. ábra). Hasonló változások modellezhetők a korábban Ságvár-Lascaux interstadiális (GÁBORI-GÁBORI 1957, GÁBORI-CSÁNK 1978) néven elkülönített két enyhébb éghajlatú ciklusban is. Az interstadiális ciklusok enyhébb, csapadékosabb éghajlatú, nagyobb növényzeti borítottsággal jellemezhető szintjei kiemelkedő jelentőségűek a felső paleolit gravetti vadászok életében. Az eddigi adatok alapján ugyanis a felső paleolit népcsoportok (DOBOSI 1986, 1994, GÁBORI-CSÁNK 1970) megjelenése a Kárpát-medencében ezekhez a felmelegedési ciklusokhoz köthető. Mivel az egyik legjelentősebb felső paleolit települési hullám a Ságvár-Lascaux interstadiális fiatalabb szakaszában, 18.000-16.000 BP évek között mutatható ki a Kárpát-medencében, ennek a szintnek az elemzési eredményeit részletesebben mutatjuk be (7. ábra). A 18.000-16.000 BP évek között kifejlődött enyhébb klímaszakasz alapvetően befolyásolta a Kárpát-medence Mollusca faunájának összetételét is. A legjellemzőbb fajok alapján ez a malakológiai horizont Punctum pygmaeum-Vestia turgida zonulaként lett elkülönítve (KROLOPP-SÜMEGI 1990, 1991, 1992, 1995, SÜMEGI-KROLOPP 1995, SÜMEGI et al. 1998). A tokaji Kopasz-hegy lávagerincén és hegylábi felszínén lerakódott löszös rétegekben a Punctum pygmaeum-Vestia turgida zonulára jellemző fajösszetételt 8 helyen sikerült kimutatnunk, és 5 helyen C-14-es méréseket végeztünk. A hegy morfológiai tagoltsága és mikroklimatikus helyzete következtében az egykori malakofaunát a mikrokörnyezet erőteljesen befolyásolta, de a zonulára jellemző fajok megjelenése (7. ábra) és a fauna kifejlődése alapján a zonula alapvető trendjei felismerhetők. A legkarakteresebb változások a bodrogkeresztúri téglagyár I. szelvényében voltak dokumentálhatók. Ennek a 7 méteres feltárásnak a 1,5-2,75 m közötti szakaszában található malakofaunát a Punctum pygmaeum-Vestia turgida zonulával lehetett azonosítani. Ebben a -72-