Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Kerényi Ferenc: Petőfi „ismeretlen” műve: A Salgó

1846 májusának végére Petőfi nemcsak a lírában találta meg költői hangját, de a verses epikában is több, járható út mutatkozott előtte: a széles mesélőkedwel, élőbeszédesen előadott elbeszélő költemény (ilyen volt a János vitéz, ilyen lesz 1847-ben a Bolond Istók, 1848-ban a félbemaradt Lehel vezér); a népballada felé közelítés (a Szilaj Pistának csak 1847-ben lett folytatása, a Panyó Pannival), amelyet azonban egyre inkább Aranynak engedett át. A Salgó útját a pályázatra készült Szécsi Mária igyekezett folytatni (1847); az igazi folytatás azonban a szabálytalan, drámai versformában is jogutód Az apostol lett (1848 nyarán). Ezek a vonulatok meglehetősen rejtve maradtak a Petőfi-életműben. Ennek egyik oka, hogy a Salgónak szerencsétlen fogadtatása volt, szinte megírása pillanatától kezdve. A gyors munkához szokott, fejben dolgozó Petőfi a Salgó kéziratán (OSzKKt. Fond VII. 96.) sem javítgatott sokat: az 565 soron mindössze 45 sajátkezű jobbítás látható, és azok zöme is a tollnál gyorsabb fogalmazás tévesztése, rossz szókezdés és hasonló. A Pesti Füzetekre a Tízek Társasága nem kapott lapengedélyt, ám a szerkesztés, a fiatal irodalmat megfelelően reprezentáló, nívós kéziratok egybegyűjtése sem bizonyult egyszerűnek, holott az írói sztrájkot a divatlapokkal szemben, a kivonulást a meglévő publikációs fórumokról csakis a színvonallal lehetett volna igazolni. Jókai Mór, komáromi vakációjáról a Tízek jegyzőjének, Pákh Albertnek írott, 1846. július 8-i levelében legalább is az „elhamarkodott munkák" miatt panaszkodott: „... az általam ismertek közül ez idáig csak Petőfi állhatván ki a sarat." (Petőfi-adattár IL, s. a. r. Oltványi Ambrus, Bp. 1987.23.) A Salgó nem jelent meg külön azután, hogy szerzője 1846. június 22-én szerződést kötött Emich Gusztávval, addig művei kiadására. A tíz tételben felsorolt életműben előkelő helyen, önálló pontban szerepelt az elbeszélő költemény: „c. Salgó". (A szerződést 1. Petőfi összes müvei VIL, s.a.r. V. Nyilassy Vilma, Kiss József, Bp. 1964. 638.) A kontraktus értelmében a Salgó így az Összes Költemények I. kötetében jelent meg 1847. március 15-én. Ám az életmű egészébe ágyazva nem keltett feltűnést, sőt, a kiadást név nélkül bíráló Pulszky Ferenc véleménye szerint „az előadás nehézkes dagályos, prosai." (Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. május 9.) Az a folyamatérték tehát, amelyet bizonyítani igyekeztünk, rejtve maradt az egykorú olvasók előtt, érvényre juttatása így az irodalomtörténetírás feladata lett. -65-