Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)
Tanulmányok - Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó
\ elbeszéléséből tudjuk, hogy szolgáltatásukért kivételes alkalmakkor jelentős summát is kaphattak. < 13 > Lakatos János idevágó adatközlései azért nagyon fontosak, mert általuk megtudhatjuk, hogy mesemondónk tanítója kisebb kiadásait (dohányának, a lámpájába szükséges petróleum költségeit) szokásos, a hallgatósága által elfogadott tarifáért, rendszeresen végzett mesemondói szolgáltatásáért kapott pénzből fedezhette: „Mesélés az más estéken volt, téli nehéz estéken jött a mesélés. Mondjuk, már elunalmasodott a világ. Akkor eljöttek, kettő-három: - Híjátok el, mesélni! - Csak egy pakli zöld dohányért! Egy pakli zöld dohány 11 fillér volt, egy sárga 13, tetszik érteni, egy nyolcas meg 24 fillér...Mikor mentünk, akkor vittünk, mer akkor még fillér, pengő vót, vittünk egy pakli dohányt, meg petróleumra valót, meg amiér citeráltak. Na, amikor véget ért a citeratánc: - Ki eszik főtt tengerit? Hát ettek, akik ettek. - Mesét akarunk hallani! Négy fillért kellett fizetni a petróleumba, mert a lámpa égett. - Na, én adok hat fillért! - Jól van, köszönöm, fiam! Te tennap se, tennap előtt se hoztad el a petróleum árát! Adott a következő 10 fillért. - Hozok egy pakli dohányt! Na, leült, azt kezdte: - Vót hetedhét országra... " Ez az adatsor arra is rávilágít, hogy a második világháború előtt a beköszönő tél egy-egy hosszú estéjén miként múlatták az időt a fiatalok, hogy Sarkadon többé-kevésbé folyamatosan volt közönsége a mesemondónak, s hogy a fiatalok igényelték az igazságosabb, szebb világot felvillantó tündérmesét. Lakatos János mesemondói tudását jól kamatoztatta az idénymunkákkal töltött napok estéin, pihenőiben. Cigány munkatársai igen szívesen hallgatták újabb és újabb, a fülük hallatára szövődő, álomba ringató meséit. Sokan ismerhették erről az oldaláról, mégis véletlenszerűen derült fény a szót jól forgató idős ember tudására. Igen jellemzőnek tartjuk, hogy mesélni tudását firtató kérdésünkre Észak nagy mesemondójához, ANDERSEN-hez hasonlította magát. Itt közreadott története több ponton idézi a dán meseíró Jégkirálynő című meséjét, de megfigyelhetőek benne önéletrajzi vonatkozások, a cigány sorsot felidéző mozzanatok is. Lakatos János morális mesehősei mindig cigányok, akiket a mesemondó szabadon áramló asszociációi visznek céljuk, a vágyott boldogság felé. Történeteiben a novellamesék és a mitikus mesék elemei keverednek. A csak ritkán asztalhoz ültethető idős embertől az évek folyamán közel harminc meseszöveget rögzítettünk. Lakatos kitűnő emlékezetű szerkesztőnek bizonyult: meséinek fejezetei logikailag kifogástalan rendben követték egymást, szereplőinek sokaságát mindig fölényes biztonsággal mozgatta. Egy-egy alkalommal általában egyetlen mesét mondott magnóra. Ritkán hagyta félbe történeteit, de amikor - általában egy hónapnyi idő elteltével - be kellett fejeznie meséjét, elegendő volt belehallgatnia az előzőleg felvett szöveg utolsó mondataiba. Meséinek hossza -51-
