Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)
Tanulmányok - Balogh Zoltán: Egy losonci vaskereskedő útja az önállósodásig
1839 március elején már ismét Léván volt, ahol az igen jó hírben álló, gazdagon ellátott Waiger céghez lépett be, az ott dolgozó ismerős segédtársa támogatásával. A herceg Eszterházy birtok egyik házában levő különálló vas- és fűszerüzlet gazdagon el volt látva áruval. Nagy raktárai, ódonszerű berendezése, ahol a fűszert többnyire gömbölyű fadobozokban tartották, igen megnyerte Búsbak tetszését. Léván „megvoltam elégedve sorsommal, jól találtam magamat az üzletben, a lakásunkon, a társadalmunkban, éltem mint madár a levegőben." A Káldy huszár főhadnagy útján Várpalotáról érkezett biztató hírek, hogy várják Czóbelék, rövidre szabták második lévai tartózkodásának idejét. Fájó szívvel hagyta ott jó főnökét s szívélyes családját, segédtársát és sok jó ismerősét. „Minden törekvésem oda irányult, hogy főnökeim s családja bizalmát megérdemeljem, és azt teljes mértékben bírtam is, ideszámítva még azon családias élményeket, melyek több tisztességes előkelő házaknál ottlétemet mintegy meghonosíták. Fájó érzést keltett bennem a gondolat, ha ezen őszintén lekötelező becsületes jólelkű népet valamikor elhagyni lennék kénytelen, és mégis jó vagy rossz démonom folyvást kísértve üldözvén, jövőm kétes partjai között hányattatva, nem voltam képes szilárd alapra állva biztató enyelgéseit visszautasítani." Szeptember közepén, tehát majd 4 évi távolléte után tért vissza Palotára, hogy a vándorévei alatt szerzett tapasztalatai „otthon" most éppen üzletük új helyre költöztetésével bizonyítsa. Az új helyiségbe átszállított áruk kicsomagolása után minden egyes tárgyat a megfelelő helyre rakott. „Ezen rendezésnek kereskedői szakszerűség szerint kell történni, és ezen szakszerű elrendezésből ismeri fel a tanult kereskedő, hacsak végigtekint az üzleten: váljon helyesen berendezett-e? tanult szakkereskedő műve-e?" A gyors és helyesen végzett munka nyomán kialakult rend főnökeit is nagy megelégedéssel töltötte el, és végre ők, segédek is kényelmesebben dolgozhattak a tágas helyen. A vevők is jobb kedvvel jöttek a kényelmes, csillogó szép helyiségbe, a forgalom is emelkedett. Az üzletben volt dolog folyvást, vasárnaponként felváltva dolgoztak Czóbel Dániellel. Szórakozás tekintetében „Palota igen szegény fészek volt, az ember nem tudott hova kirándulni." Néha ki-kimentek a péti erdőben található fürdőhelyre, ahová a rossz úton és a forró napon majd egy órás gyalogtúra árán lehetett kijutni. Novemberben pár napra Gyönkre utazott, hogy 10 év óta nem látott édesanyját és rokonait meglátogassa. A hosszú évek mozzanatainak végehosszat nem érő felidézése előbb a családban, majd másnap a rokonság köreiben, nagybátyja Schleining János asztalánál folytatódott. Anyja fia érkezését kihíresztelte a rokonok között, akik „kíváncsiak voltak, hogy mivé fejlődött 10 évi távolléte alatt az e földből alig kilátszó görcs? akiről azt tartották, hogy sohasem válik belőle valamire való férfiú, és midőn megláttak, nem akarták elhinni, hogy csakugyan én volnék, akit ezelőtt 10 évvel pokrócba pólálva szállított el a palotai Czóbel úr." Este a fiatalság meghívta táncestélyre a nagy vendéglőbe, ahol sorba vitte táncba a lányokat, akik dicsérték őt, hogy milyen jól mulattak. A tánc Búsbak egyik kedvenc szórakozása volt, vándorlásának állomáshelyein, főleg Léván egész jól elsajátította a tánclépéseket. Palotán ő tanította Czóbel fogadott lányát, a kis öccsét és barátnőit, akit neki szántak, francia négyesre és más táncokra. A farsang idején tartott táncestélyekből derekasan ki szokta venni a részét, kimerülésig táncolt, nemegyszer forgatta ki akkor még „helyre menyecske" főnöknéját. Gyönki kiruccanása után ismét a munka megszokott napirendje következett. Az év végén, amikor az üzleti forgalom a leglassúbb, következett a leltározás, amit a kereskedőnek évenként kell végrehajtani, hogy tudja, „mennyire gyarapodott vagy hanyatlott, van-e és mennyi a vagyon? " Tavasszal megélénkült az üzleti tevékenység, folyt az érkezett mezei munkákhoz szükséges szerszámok vásárra való előkészítése, hogy a József nap körüli vásárokra készen álljanak. -35-