Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Balogh Zoltán: Egy losonci vaskereskedő útja az önállósodásig

a falu azonban gimnáziumának köszönhette. Tolna megye két protestáns középiskolája közül Gyönkön működött a református Sárszentlőrincen az evangélikus gimnázium. Butsbach Henrik és Schleining Margaréta Borbála 12 gyermeke közül Ádámmal együtt öten élték meg a felnőttkort, két fiú és három leánygyermek A fiúk közül az ifjabb, Busbach Péter mint 48-as honvéd százados, elvégezvén a jogot mint országgyűlési képviselő országosan is ismertté vált. Apja, a köztiszteletben álló szorgalmas szabómester mindig el volt halmozva munkával, 2-3 legénnyel is dolgozott. A jólmenő műhely és szőlőföldjeinek jövedelme így biztosította az úrbéres zselléri társadalmi jogállásából következő földesúri kötelező szolgáltatások megváltását, sőt vagyona is gyarapodott. Gyönk akkori földesurai: Magyary-Kossa Péter és Sámuel, Vizsolyi Gusztáv voltak./ A régi, a falu központjától távol levő ház már egyre kevésbé felelt meg apja hiú igényeinek, akinek „nyugtalan előretörekvő vérmes alkata többre vágyván", a piachoz közel eső telken emelt csinos, új épületet. Az új házban apja eredményesen folytatta mesterségét, a három szobás ház gimnáziumhoz való közelsége pedig 3-4 diák elszállásolását tette lehetővé, ami jelentősen hozzájárult a ház fenntartásának költségeihez. A rövid ideig tartó fellendülést követő csapások azonban súlyosan megrendítették a család anyagi helyzetét. Búsbak nővére és apja másfél évig tartó betegsége következtében a család teljesen felélte az összegyűjtött kis vagyont, sőt adósságba is keveredett. Apja, hogy hitelezőjét kifizesse elcserélte a fő utcai házat egy mellékutcai kisebb lakra. Hiába folytatta mesterségét itt is, „akármihez fogott, azt többé áldás nem kísérte,... többé zöldágra vergődni nem bírt, napról napra hanyatlott erőben egészségben és polgári állásában." Megrendült anyagi helyzetükben súlyos teherként nehezedett apja vállára ez eddig pénzen megváltott vagy napszámossal végeztetett földesúri szolgáltatások, közmunkák teljesítése. A robot, a megyei, községi és egyházi közmunkák okozta munkakiesés miatt elvesztette megrendelőit, igya kereseti lehetőségtől is elesett. Egy zsidó házalóval társulva faluzni járt, de mivel családja fenntartását ez sem biztosította, elszegődött az egyik gyönki olajmalomba heti munkásnak. Szülei nyomorúságos helyzetük ellenére elhatározták, hogy „bármily megerőltetésükbe kerül is", fiukat iskoláztatják, hogy felmentsék „a rabszolga bilincsektől mely életüket átokként nehezíti, hogy valamely tisztességes életpályára segítetvén lehetőleg támogatója legyen a családnak." A gimnáziumba magyar elemi iskolából került be, mert apja a német iskolából kivette, mivel a tanítómester verte őt. A magyar társalgást és írást magyarul és németül egyaránt jól fogalmazó és író apjával gyakorolta, aki inkább a magyar nyelvvel rokonszenvezett. Ádám 1823 és 1829 között a gimnázium 6 osztályát végezte el. Az éves iskoláztatási költsége nem került ruházatával együtt 30 váltóforintba, mégis tankönyveire csak jóval a tanévkezdés után tudott anyja pénzt keríteni. A továbbtanulásra már végképp semmi pénz nem jutott, pedig a fiú mindig az elsők között volt az osztályban, különösen a latin nyelv ismeretében tűnt ki: könyv nélkül tudta Cornelius Nepost, csak a vizsgán került „mint az úrbéres fia a pap-nótárius és nemesifjak" után. Akkor is csak „rang-nepotismus és részrehajlás" orozta el tőle az első helyeket, de a 30 tanuló közt negyediknél lejjebb soha nem került, mert tanára megvolt győződve, hogy szorgalma, képzettsége, erkölcsi magaviselete alapján ő érdemelte volna az első helyet, ezért mindenből eminenciát kapott. A református templomban tartott vizsgákra elkísérte édesanyja, aki büszkén hallgatta a censor Ádámot bátor, talpraesett feleleteiért dicsérő szavait. -28-