Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)
Tanulmányok - Balogh Zoltán: Egy losonci vaskereskedő útja az önállósodásig
Az 1829/1830. gimnáziumi tanév már nem találta Ádámot a padok között. A fiú egyelőre szőlőpásztorként várta sorsa alakulását. Szülei azon tanakodtak, milyen biztonságos életpályára segíthetnék fiukat. Tanító, mesterember vagy kereskedő legyen? Legszívesebben tanítónak adták volna, mert gimnáziumi végzettsége arra már képesítette, de a környéken preceptori /segédtanító/ állás nem akadt. Arról, hogy mesterembert faragjanak belőle, lemondtak, hiszen látták apja nehéz sorsát. A 13 éves Ádámnak a kereskedői pálya tetszett, mivel látta „mi jódolga van egy kereskedőnek, ott ül boltjában, tele van az üzlete, mindene van, ehetik, ihatik s nem dolgozik, ha kérnek valamit, kiadja és ismét leül... " Felvilágosították, a kereskedői pályán is tanulni kell, az önállóvá váláshoz pedig igen sok pénzre van szükség. Ha már tanulni kell, ő inkább papnak ment volna, elvégre a gimnáziumot folytatva az egyházi pálya elérhetővé vált volna számára. Tanárai kiálltak mellette „mert kár volna a fiút tovább nem taníttatni ebből jeles ember válhatnék", anyagi támogatás és pártfogó híján mégis abba kellett hagynia tanulmányait. 1829. október vége táján váratlanul kopogtatott be hozzájuk a szerencse. Nagybátyja, Schleining János jegyző hívatta anyját, hogy jó híre van: egy várpalotai kereskedő tanulót keres. Egy hónap múlva már Czóbel János, jónevű várpalotai kereskedő vas-fűszer-vegyeskereskedésében ismerkedett a mesterség megannyi feladatával. Tanulói évek — (Vár)Palota, a második haza JI dik szakasz 1829 november (19)22 tö1 1836 м húsvétig" A kereskedői pálya kezdete az elképzelt könnyű élet helyett igen nehéznek bizonyult, a tanonc sűrű napi teendői különösen az első hetek, hónapok alatt kemény megterhelést jelentettek Ádám számára. Szomorúan látta, hogy apja igazat mondott elutazása előtti erkölcsi eligazításában, hogy neki a házban mindenki, még a seprű is parancsol. Reggeli előtt is jócskán akadt dolga: az 5 órai ébresztő utáni boltnyitás 6-kor, utána a pékhez menni zsemléért, majd a bolt kiseprése és a szemétbe kerülhetett szög, papír, pénz kiválogatása, aztán kézi porolóval az áru leporolása és mindeközben a vevők kiszolgálása. A reggelire adott száraz kenyér után jutott egy kis idő -vevő híján - a bolt ajtajából való nézelődésre. Mint falusi gyermekre szokatlan, s feltűnő benyomást tettek rá az előtte feltáruló ismeretlen, széles utcák és házak, a gróf Zichy Miklós féle fekete falú két toronnyal felmagasuló vár. Amuldozásából a kereskedő feleségének rendreutasító szavai riasztották fel, miszerint a boltos legénynek a boltban a helye, tétlenül itt sohasem szabad állni, fogja tehát a porolót és porolgasson. Ezzel folytatódott a lefekvésig tartó végehosszat nem érő munka, amit csak az ebéd és a vacsora szakított meg. Gyakori elfoglaltságot jelentett a só eladásra való előkészíétése: sótörés, őrlés, fiókokban való elhelyezés, és mindennapos tevékenység volt a zárás utáni ruha-, csizma- és cipőtisztogatás is. „így folyt a napirend egymás után, megállni sohasem volt szabad; hanem folyvást dolgot keresni." Emellett napközben folyt a bolttal, raktárakkal, pincével, padlással való ismerkedés, hogy a kifogyott készletek pótlásával ezentúl önállóan boldoguljon. Az állandó elfoglaltságnak annyi előnye volt, hogy az idő észrevétlenül elsurrant felette, de sokáig visszasírta még a pajtásaival Gyönkön eltöltött gondtalan diákéveket, amikor még mulatságra is jutott idő. -29-
