Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Petercsák Tivadar: Nemesi közbirtokosságok Dél-Hevesben

Az atkári közbirtokosság 1867-től kezdve a 8 hold kiterjedésű agyagosának a legeltetési jogát is bérbe adta hároméves időszakra, évenként 15 forintért. A bérleti összeg 1870-ben már évi 70 forint, amiért a legeltetésen kívül más haszonvétel nem illeti meg a bérlőt. A birtokosok ezentúl is szabadon hordhatnak saját szükségletre agyagot a területről, válykot verethetnek és azt a bérlő nem gátolhatja. A bérlő felelős az agyagosban vert vályog állapotáért is.

(21) Az állattartás szabályozása Bár a nemesi közbirtokosság nem közösen gazdálkodott, mégis beleszólt az egyes közbirtokosok gazdálkodásába. Tipikusan közbirtokossági ügy a legelő és a legeltetés. A közbirtokosság határozta meg a legelőn tartható állatok számát, kijelölte a legeltetésre alkalmas területeket, eldöntötte a legeltetés bérét és a legeltetés alól tilalmazott területeket. Besenyőtelken a XVHI-XIX században kétszer szabályozták a legeltetést, a kihajtás és behajtás idejét, az időszaki legelők használatát, az arányrészekre kihajtható marhák számát és a büntetéspénzek mértékét, ,/t hordás idején a csomók és rudasok között való legeltetés, kaszáláskor a lovaknak és marháknak szabadon eresztése, a kaszálatlan fövön kotsikkal keresztül való gázolás, a szűkebb munka üdéjén is a vetések között marhákkal való buddogás, a beszántás előtt a marháknak a kiszabott üdő előtt tiltott helyen külön őrzése, valamint a juhoknak a directorátus engedelme előtt a búzára való hajtása, így a directorátus engedelmén túl a búzán való legeltetések a nemesekre nézve 12 f, a nemtelenekre való nézve 12páltza büntetés alatt tilalmaztatik."

{22) Hevesen az 1820-as, '30-as években a director feladata ügyelni arra, hogy ki-ki mennyi marhát és lovat legeltethet és azt csak a megállapított szám szerint hajthassa a legelőre. 1836-ban külön területeket, járásokat jelöltek ki a borjú, ökör, tehén, juh, sertés és a ménes számára. AXDC század elejétől a közbirtokossági iratok gyakori témája a tilosban legeltetés, és ezáltal a vetésekben vagy a termésben kárt okozók, a tilalomtörők megbüntetése. 1800-ban öt kerülőt alkalmaztak, 1836-ban pedig már hatot, éves fizetésük 30-30 forint volt. Ezt egészítette ki a behajtott állatok után kapott hajtóbér. Az állattartási rendszabályoknak nem lehetett komoly visszatartó ereje, hiszen a XIX. század első felében vissza-visszatérő probléma a tilalomtörés, és részletes kimutatások rögzítik a tilalmasból behajtott jószágok számát, fajtáját, a büntetéspénzek összegét és a behajtó kerülők jutalékát/

23

' Atkáron 1863-ban a közbirtokosok közül egy mezei rendőrt választottak, akinek a felügyelete alatt a rét és a falu alatt lévő kaszálható takarmányt adó kertek álltak. A kárt a tulajdonosoknak köteles bejelenteni. Bére évente 48 ft, de a tilalmasból behajtott jószágok utáni hajtóbér egyharmada is őt illeti.

(24) Közrend, az infrastruktúra karbantartása A közrend fenntartása a közbirtokosságnak nemcsak kötelessége, de érdeke is volt. Besenyőtelken 1826-ban előírták, hogy „A ki nyárban estvéli 10, télben pedig 9 óra után regveli harang-148-