Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)
Tanulmányok - Petercsák Tivadar: Nemesi közbirtokosságok Dél-Hevesben
rendes jövedelmei közé sorolta a korcsma, a mészárszék, a „Piarc" és a görög bolt bérét is. „Valamint eddig úgy ezután is légyen egy korcsma és egy mészárszék ... tilalmas mindazonáltal minden kurta korcsma, hogy semmi szín és ürügy alatt sem bort, sem sert, sem pálinkát pénzért árulni ne merészelljen 12 ft büntetés és az élvezett ital elkobzásának terhe alatt" - olvasható all. pontban. (17) Hevesen a mészárszéket háromévenként adták árendába. 1833-ban Morvái Farkas vette bérbe 576 forintért és szabályozták számára a húsmérés módját, illetve felelősségét. A mészárszék felügyeletével a közbirtokosság egy tagját bízták meg, de 1846-ban már hús comissárius tisztséggel is találkozunk. Szükség lehetett a mészárszék rendszeres felügyeletére az iratokban található gyakori panaszok, bejelentések miatt. Az árendából befolyt jövedelem mellett a közbirtokosságnak rendszeres kiadást is jelentett a működtetése és a mészárszék épületeinek a karbantartása, felújítása. 1843-ban a mészáros lakás építésére egyszer 798 forintot, másodszor 475 forintot fizettek. Akut rendszeres javítása mellett a mészárszékbe való húsvágó tőkét is a közbirtokosság vette, ami 1852-ben 5 forintba került. A XDC század elején három árendás kocsma volt Hevesen, amelyek bérlői panaszkodtak az úriszéknél, hogy „már annyira megszaporodtak a kurta kocsmák, hogy az árendás kocsmák nem is lesznek szükségesek, hacsak ezeknek a meggátolására egy bizonyos véghatár nem tétetik". 1831-ben olyan döntés született, hogy „5 boltnál több nem lehet Hevesen"S n) Atkáron a közbirtokosság Szent György naptól 4 évre - 1885-től 6 évre - adta bérbe a kisebb királyi haszonvételeket a legtöbbet ígérő jelentkezőnek, akivel „haszonbéri szerződést" kötöttek. Az 1861. évi megállapodás szerint a bor-, sör- és pálinka mérhetési jogot, a 3 hónapig tartandó korcsmáltatási községi jognak épségben hagyása mellett 1861. április 24. napjától számítandó négy évre adják bérbe. „Egyéb eránt bárki másnak a határba bort, pálinkát vagy sört kezenként elmérni vagy a háznál kisebb mennyiségben akár eladni, akár a határba bevinni (kivéve jó féle bort butellákban beteg számára) szabad nem lészen." A bérlő megkapja a húsmérhetési jogot is, amiért köteles a községet naponként elegendő egészséges és friss marhahússal, szeptemberben és októberben pedig juhhússal ellátni. Leltár szerint veszi át a bérlő a közbirtokosság tulajdonát képező vendégfogadót, a mészárszéket, istállót és viseli annak kisebb javítási költségeit. A vendégfogadóban egy szobát bármikor a közbirtokosság rendelkezésére bocsát és az istállóban két lónak helyet biztosít. A bérleti díjat két egyenlő részletben - Szent György nap és Szent Mihály nap előtt - fizeti „a kezébe adandó kulcs szerint kinek kinek". Az atkári közbirtokosság folyamatosan biztosította, hogy tagjai közvetlenül a bérlőtől megkapják a királyi haszonvételek bevételének birtokuk arányában rájuk eső részét. A közbirtokossági jegyző félévenként elkészítette a haszonbéri összeg birtokarányos elosztását az 50 közbirtokos között és a „kulcsot" a bérlőnek átadva, az közvetlenül az egyes tagoknak fizette ki a járandóságot, ez 1857. szeptember 29-én összesen 210 forint volt, amiből a birtokosok 1 ft 5 kr-tól 20 ft 46 kr-ig terjedő összegben részesültek. (19) Atkáron 1889-ben került sor a királyi haszonvétel egy összegben történő megváltására, amihez a közbirtokosság felmérte a haszonvételi jogokban való részesedés arányát. Ekkor 56 birtokos között százezred részekben állapítják meg a részesedés mértékét. Az állammal történt tárgyalások után 1889. október 22-én 12 671 ft 93 kr. megváltási összeget fogadott el a közgyűlés. Még abban az évben eladták a kocsma épületet is az addigi bérlőnek 2500 forintért. (20) -147-
