Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (1999)

Tanulmányok - Petercsák Tivadar: Nemesi közbirtokosságok Dél-Hevesben

adónak is nevezték. Bére 1843-ban 100 forint, amelyet negyedévenként 25 forintjával kapott meg. Besenyőtelken a perceptor fizetése a XVIII. század végén 12 forint volt.

(,2) A közgyűlési jegyzőkönyveket Atkáron a jegyző, Besenyőtelken és Hevesen a nótárius vezette és ő végzett minden írásos munkát. Atkáron külön pénztáros nem lévén a regálékból befolyó jövedelem számon tartásához szükséges arányosítást is a jegyző végezte. Hevesen és Besenyőtelken tiszteletdíjban részesült. Atkáron a 10 ft irodai átalányon kívül 1881-ben 25 ft tiszteletdíjat is kap.

(13) Hevesen a múlt század második felében határ felvigyázó is volt évi 250 forint fizetéssel, a kapitányt viszont alkalmi feladatokkal bízták meg.

(l4) A közös javak kezelése A nemesi közbirtokosság mint kollektív földesúr gyakorolta a kisebb királyi haszonvételek (regálék) jogát. Ezek között legfontosabbak a vásár- és piacjövedelmek, a korcsmáitatás, sör- és pálinkafőzés, mészárszék. A legelterjedtebb hasznosítási forma e jogok bérbe adása.

(15) A vizsgált települések közül a vásártartási jog egyedül Hevesen fordult elő. Itt a XX. század elejéig nem a község rendelkezett ezzel a joggal, hanem azt korábban a nemesi közbirtokosság nyerte királyi adomány útján, amely 1833-ban négy országos kirakodó- és állatvásárra vonatkozott. A vásárjövedelmeket a közbirtokosság árendásnak adta bérbe és fontos bevételi forrásnak számított.

(lf)) A vásárbérlet három évre szólt, az árendát évi összegben állapították meg, amit a bérlő a négy vásárnak megfelelő hónapokban négy részletben fizetett meg. 1844-ben 620 forint, 1851-ben 795 forint volt az éves árenda. Külön vásári bevételt jelentett Hevesen a vásári helybéli elsőbbségéri kapott összeg. így 1838-ban 25 forintot fizetett az egri csizmadiacéh, 1844-ben Prüm József kömlői izraelita az állandó árulóhelyért 5 forintot, Jabretzki Márton helybeli szabómester pedig a vásártéren folyamatosan kint álló két deszkabódéért 1846-tól 1851-ig minden évben 25 forint díjat rótt le. A hevesi vásártéren álló két czédulaház, ahol nemcsak a vásári helypénzek beszedése történt, de az egyikben tartották a közbirtokossági összejöveteleket (gyűlési szoba) is. A cédulaházak évenkénti javítása, tisztántartása sok munkát és kiadást jelentett a közbirtokosságnak. A vásártartás joga 1911-ig volt a nemesi közbirtokosság tulajdonában. Ez év augusztusában határozták el, hogy arról lemondanak és vételre kínálják fel a községnek. A szeptember 6-i képviselő-testületi ülésen a főjegyző jelentette, hogy a kiküldött bizottság megállapodott a közbirtokossággal, hogy a vásárteret a rajta lévő cédulaházzal és felszereléssel 50 000 korona vételáron eladja a községnek. A mészárszék, kocsmák, boltok mindhárom településen kisebb királyi haszonvételként a közbirtokosság kollektív tulajdonát képezték és ugyancsak bérbeadás útján biztosítottak jövedelmet a közös földesúrnak. Besenyőtelken már a XVIII. századi (1769) transactio a község -146-