Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Tanulmányok - Közlemények - Kerényi Ferenc: Petőfi és Madách

A tehetség eltérő irányultsága dacára, Petőfi természetesen áradó versbeszéde érthető módon hatott (és imponált) a megfogalmazás nehézségeivel mindig is küszködő Madáchra: már az első összkiadását kiadó Gyulai Pál szóvá tette, mennyire mutatja az 1844 farsangján megismert Fráter Erzsébethez írott Vadrózsák Erzsinek с dalciklus Petőfi szerelmes népdalainak befolyását. Világos után - a vers pontosabb megírási időpontja ismeretlen - Csesztve földesura költeményben siratta el a világszabadság poétáját, amely ismét Petőfi alapos ismeretéről és forradalmi költészetének pontos értéséről tanúskodik. Petőfi sírjára Nem mondja kisded síri jel: E zugban porlik tested el. És jól van az, mert így a sír, Amelyen egy hon népe sír, S körülragyogja szellemed, Egész e honnak keble lett. Te a szabadságot megüdvözölted Még bölcsőjében, az viszont neked Utolsó búcsúzásaképp megírta Ágyúdörgésekkel - sírversedet. Mindez átvezet bennünket a Petőfi-Madách kapcsolat eszmetörténeti, lényegibb kérdéseihez. Noha Madáchot hagyományosan az Eötvös József vezette kis létszámú liberális csoporthoz soroljuk (Szontaghgal együtt ők voltak a centralisták vármegyében élő és politizáló „kültagjai"), az 1964 óta voltaképpen folyamatosan végzett életrajzi kutatásoknak köszönhetően ma már a fiatal Madách kettős eszmetörténeti kötődéséről beszélhetünk. (így tárgyalja őt Fenyő István 1997-ben megjelent monográfiája,/! centralisták is.) Madách egyfelől elfogadta a polgárosodás osztálybékén alapuló, érdekegyesítő politikáját, megyei politikusként mindent meg is tett a polgári szabadságjogok helyi érvényre juttatásáért. Ez tette lehetővé számára, hogy 1842-ben még sikertelenül, 1843-ban Szontaghgal közösen már sikerrel a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlap megyei tudósítójának törekedjen (amint azt Praznovszky Mihály kutatásaiból tudjuk), majd 1844-45-ben a már centralista, Szalay László szerkesztette újságnak is munkatársa legyen. Ám nyomban abbahagyta a publicisztikát 1846 januárjában a Pesti Hírlap számára, amikor a lap - az ellenzéki vitákat kerülendő, a liberálisok egységét segítendő - irányváltozásra készült, s ez Madách szemében egyfajta elvfeladásnak minősült. Mert másfelől egyetemi évei alatt, 1839/40-ben mind több szálon kapcsolódott a Kazinczy Gábor vezette radikális csoportosuláshoz, az Ifjú Magyarországhoz is. Az akár taktikai indítású elvfeladás kerülése, az eszmehűség, mint tőlük kapott etikai indítás Madáchot egész életén végigkísérte. Visszatérése vármegyéjébe, a megyei politizálás szokott ranglétrájának kezdete 1843/44-ben éppen azért sodorta válságba (nyugodtan nevezhetjük ezt az időszakot Madách i*W/?őA:-korszakának), mert meg kellett tapasztalnia, hogy a Pesten megismert út eszmehullámok miként pattannak le a körülbástyázott nemesi előjogokról, az érintetlen feudális intézményrendszerről, és hogy az általa igényelt-sürgetett, mélyreható társadalmi változtatások ilyen körülmények közepette aligha lesznek végbevihetők az érdekegyesítés lassú útján. E korszak legfontosabb irodalmi dokumentuma az életműben az egyetlen kortárs témájú Madách-dráma, a Csak tréfa, amelynek személyes hitelét a szerző azzal is jelezte, hogy a végül öngyilkosságba menekülő, beszédes nevű főhős, Zordy Lorán monológjait utóbb lírai versei közé is felvette, Egy őrült naplójából cikluscím alatt. -206-