Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Repetzky Ferenc kormánybiztos, a seregszervező

rakatták és elszállították, Bubla Károly közigazgatási biztost pedig megláncolva a tiszafüredi táborba vitték, ahol Repetzky eljárást indított ellene.'

21 ] A városi tanács ekkor segítséget kért Windisgretztől, és Zaitsek alezredes egy zászlóalj gyalogsággal, gróf Almássy Kálmán ezredes Besztercebányáról 160 lovassal és 400 gyalogossal érkezett Losoncra. Az osztrákok érkezéséről tudomást szerzett a Losonctól alig három órányi járásra lévő Ozsgyánig előrenyomult magyar honvéderők parancsnoka, Beniczky Lajos. Beniczkynek csak 400 honvédből, 33 huszárból és két ágyúból álló kis serege volt. A 33 huszár hirtelen tört rá a városra, és a rajtaütés okozta zavart kihasználva indult támadásba a 400 fős honvédsereg. Az osztrák egységek Balassagyarmatra, majd onnan Vác felé futottak, poggyászuk, gyógyszereik, hadipénztáruk és egyéb felszerelésük a honvédség kezébe került. A császáriak úgy vélték, hogy a losonciak elárulták őket, és a honvédeket már az ő megérkezésük előtt elrejtették a templomban. Götz tábornok ezért Schmidt kapitányt 400 emberével Losoncra küldte, hogy az igazságot kiderítse. A császári csapatok érkezésének hírére a lakosság nagyrészt elmenekült. Schmidt, miután meggyőződött a hír alaptalanságáról, csapataival visszavonult. Repetzky április közepén kezdte meg újra Nógrád és Hont vármegyékben az önkéntes szabadcsapatok újbóli szervezését. A toborzás irányításával Pintér Károlyt bízta meg. Sikerült is a két megyében mintegy 3000 kaszákkal és vasvillával felfegyverzett gerillát mozgósítaniuk. A szabadcsapatok többsége azonban 1849 nyarán feloszlott vagy megsemmisült, értékesebb elemei pedig honvédzászlóaljakká alakultak át. Repetzky kormánybiztosként a gerillacsapatok mellett a védvadászok és a népfelkelés megszervezéséért is felelt. Repetzky 1849 júliusában alakította meg a „véd vadászokat a megye körére szorítkozva"}

2

^ A védvadász alakulatok szolgálata addig tartott, míg orosz vagy osztrák volt a megye területén, vagy a megyébe betöréssel fenyegetett. Fegyveréről mindenki maga gondoskodott, akinek pedig nem volt fegyvere, az a vezetőtől kapott. Az ellenségtől elvett zsákmányt mindenki a sajátjának tekintette, de a csapat vezetőjének be kellett jelenteni, aki mindenről naplót vezetett. Naponta 12 krajcár zsoldot és 2 font kenyeret, míg lovaiknak élelmet a megye egész területén nyugta fejében ingyen kaptak. A csapat századokra és tizedekre oszlott, vezetőiket, tisztjeiket maguk választották.

(2J) A Repetzky által kiadott nógrádi védvadászok alakulási szabályai szerint „minden járásban főszolgabíró alakítja a védvadászokat. Fráter Pál a lovas védeket. Jelentéseiket naponta hozzám, Losoncra tegyék. Az alakulatok ... előbb a főszolgabíróhoz a járások... székhelyén ... azután Losoncra gyülekezzenek. Öt nap alatt kiálljanak, nincs vesztenivaló idő. A szécsényi, kékkői járásnak alakulási nehézségeit elintézi Gyarmaton az elnök-alispán, Prónay József a losonci, fülekijárást intézi az alulírt kormánybiztos: Repetzky Ferenc. "

(24) Repetzky 1849. június 30-án a hadügyminisztériumhoz írt jelentése szerint a nógrádi vadászcsapat 71 főből állt.

(2S) A csapat csak 4 hónapra szerződött, de Repetzky reméli, hogy akár egy évre is újraalakíthatok lesznek. A csapatot Vörös István vezette, kit is Görgey Ármin „századosi rangnak emeltetésére'*

2

^ ajánlott, mert „ŰZ egész csapat ellenség előtti férfias működéseiről, lelkiismeretes legjobb bizonyítványt adhatom"S

2l) Repetzky is szorgalmazta Vörös István századosi rangra emelését, mert így ismét „meg leend alapítva egy vadász század, mely ha biztos állású százados parancsnoka leend terjeszkedni fog és hasznos szolgálatot teend a hazának".™ A reguláris csapatok tevékenységét a népfelkelők is segítették. Népfelkelést azonban az ellenség hátában, katonai támogatás nélkül alig lehetett kirobbantani, mert az emberek féltek a megtorlástól. Ezért a honvéd seregek győzelmük előtt nem számíthattak a népfelkelés segítségére. Ennek ellentmond az, hogy Nógrád megyében 1849 tavaszán a magyar seregek megér-104-