Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Repetzky Ferenc kormánybiztos, a seregszervező

kezesét megelőzően mindenütt népfelkeléssel találkozunk. Minutilla ezredesnek április 3-án kelt jelentése szerint „a Buják körüli hegyekben és a juhászszállásokon több mint 5-6000 felfegyverzett ember tanyázik... Az országút melletti helységek, erdők teljesen meg vannak szállva, felfegyverzett népfelkelőkkel, gerillákkal, katonákkal".

(20) Repetzky 1849 februárjában elrendelte a hevesi népfelkelőknek, hogy gördítsenek akadályt az Eger felé vonuló ellenség elé. Pedig ha tudta volna, hogy ezért nem fogják megdicsérni! Kossuth február 17-i levelében keményen meg is rótta Repetzkyt, amiért rendeletével megakadályozta Dembinszky tervének sikerét

(30)

, ugyanis a főparancsnok minél távolabb akarta Pesttől csalogatni az ellenséget. Ráadásul ezzel a rendeletével a magyar sereg egy részének Gömör felőli szabadabb mozgását is megakadályozta. Ezért Kossuth nyomatékosan utasította a kormánybiztost, hogy ha máskor tudomása lesz az ellenség mozdulatairól, ne avatkozzék a hadi eseményekbe, hanem értesítse a parancsnokságot és Dembinszkyt. Repetzky február 19-én kelt válaszlevelében'

31 * azt írja, hogy ő csak arra adott utasítást, hogy az ellenség közeledésekor értesítsék a legközelebbi hadsereg parancsnokát, és tőlük kérjenek segítséget. Torlaszokat pedig csak akkor építsenek, ha az ellenség mozgási iránya biztos. Repetzky Ferencnek egyetlen olyan torlaszról sem volt tudomása, amely a magyar seregeket feltartóztatta volna. Ez a kis melléfogás azonban nem kedvetlenítette el az ügybuzgó kormánybiztost. Balassagyarmat 1849. május 29-i választmányi határozata kimondta, hogy az orosz betörés előtt népfelkelést kell hirdetni.'

32

* Bizottságokat küldtek ki a helységekbe (melyek egy papból és két polgári személyből álltak), hogy írják össze, kik alkalmasak népfelkelőnek: à lelkészek, az „értelmesebb osztályba tartozók"^, és a 17 évesnél idősebb nőtlen férfiak. Ha egy háznál két férfi volt, abból egy ment el, háromból kettő, négyből és ötből három, hatból négy. Fontos, hogy a béres szolgák is a család férfitagjai közé számíttattak! A tiszti kar pedig hivatalból volt köteles a népfelkelésben részt venni. 1849. május 31-én pedig Losoncon adott ki rendeletet a papsághoz, majd a néphez és a nemzetőrökhöz népfelkelés ügyében.

(34) A papságtól azt kérte, hogy hirdessenek keresztes háborút, buzdítsák a népet fegyverfogásra, és maguk a lelkészek is készüljenek a táborba szállásra. Azok, akik a harcra már öregek imádkozzanak, böjtöljenek és tartsanak búcsúkat. A néphez szóló, június 23-án kelt rendeletében a cári csapatok betörését közölte, és fegyveres készülődésre hívta fel a megye lakosságát. Figyelmezteti a parasztságot, hogy ne üljön fel a kósza híreknek, folytassa a mezei munkákat, de ha ő (Repetzky) hírt ad, három nap alatt legyenek készek a fegyveres ellenállásra. „Község, bíró vegyen vasat, kovács csinálja a dárdákat nyakra főre, népfelkelési őrnagy, kapitány, hadnagy, lelkész, szolgabíró három nap alatt a nép dárdáit megcsináltassa. "

(Ъ) A betegeken kívül minden nemzetőrnek részt kellett vállalnia a népfelkelésben, melynek Kossuth szerint az a feladata, „hogy az ellenség jobbra és balra és hátul és elől fegyveres erőt találjon melly ne engedje, hogy magát újólag csatarendbe állíthassa és szétvert hadait összegyűjtse. "

(36) Ám a gerillák, a vadászok és a népfelkelés együttes ereje sem volt elég a térség megvédésére. Ezért Szemere 1849. március 16-án Repetzkyhez írt levelében egy Felső-magyarországi védsereg felállítását javasolja.

(37) Szemere a következőket írja ebbe a levelében: „...felhívom Önt a haza szent nevében, hogy a védsereg előteremtésében mozdítson meg mindent, eget és poklot. 1000-el sokat tehetünk 2000-el többet 3000-el mindent, mert ehhez szerencsére fog és kell hogy csatlakozzék a nép. Itt az időpont: most vagy soha!"

(iS) Ezt a védsereget azért kellet létrehozni, mert a nép egymaga nem merte megtámadni az ellenséget, de egy fegyveres erővel összefogva sikereket érhetett el. A hadsereg ezért Eger, -105-