Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Kovács Anna: „Harci pacsirták, hadi Tacitusok” (A forradalom és szabadságharc érzlemi-lélektani közállapotának krónikája)

nul biztosított mozdulattal s a legnagyobb rendben... A szomszéd falukban lefelé már mindenütt van muszka, cserkesz, kozák és mongol. E vad népeket hozza Ausztria ellenünk! Ezek a gulyákat, méneseket elhajtják, zsarolnak és rabolnak, s a vidéket oly félelembe ejtek, hogy mindenki ássa, rejti előlük menthető vagyonát." Július 20. „E ház előtt (ahol Bérczy lakott) állt meg ma két muszka dzsidás az elsők, kiket életemben láttam. Két magas szál, szakálltalan, nagy bajuszú közember, úgy hiszem lengyel-oroszok voltak. Bort, kenyeret, szivart kértek, de a házbelieknek elébb mindent meg kellett ízlelni. Aztán a faluba mentek széna s zabért. Beszélni nem tudtunk velük, de magyarul minden jót kívántam nekik..." Július 21. „Az egész rövid hír, mit Pestről ma hallottam, abban áll, hogy ott Ramberg tábornok osztja parancsait, melyeknek egyike a magyar bankjegyek értékét semmisíté meg; hogy vad rablások nem űzetnek, s hogy a közlekedés Bécs és Pest közt megnyílt." Július 27. „Képzeltem a béke megköttetését európai garanciák mellett, képzeltem az újraéledő szabad országban egy felvirágzó fővárost, e hazában s fővárosban sok boldog embert, ezek közt mintául magamat Ninámmal, -... hogy a szív százszorosan fáj, hogy sújtott országban számkivetve él... De még fennmarad a remény, s ezért... 'Tűrni, várni!' a jelszó." Bérczy Károly még verseiben elsiratja a szabadságot, s többet nem ír. LISZNYAI Damó Kálmán (10) az, akit az OHB választmánya a számtalan jelentkező közül kiválasztott a „Hadi Tacitus" feladatára. Azt a költőt, akiről a történész jogosan állapítja meg, hogy „alkalmatlanabbat lámpással sem lehetett volna találni e feladatra", melyre „gyakorlott tollú s egyszersmind tiszta jellemű egyén kívántatik.... " A különc, bohém palóc, a nyárspolgárt meghökkenteni akaró magatartásával, kifogyhatatlan anekdoták hőseként, aki kebelbarátja volt minden ivócimborájának is, s akit súlyos alkoholizmusa ölt meg fiatalon, - sajátos értelemben besorolható a tiszta jellemű egyének közé - kedvesen felelőtlen, őszintén gyerekes lélekként. ,Aki kedélyes poéta, ki nagyon keveset törődött a politikával. " S akiből „a forradalomban csak a lázas idő beszélt - nem a forradalmi káté papja volt. " mint barátja, Vadnai Károly jellemzi őt. A gyakorlott tollú poéta ráfogás is hízelgő a különösebb költői hitvallás nélkül alkotó költőre, aki az irodalmi népiességet már Petőfi barátjaként és követőjeként is aprópénzre váltotta. Egyik legnagyobb költői teljesítménye 1848 előtt egy Petőfihez írt vers, az 1847-ben megjelent Petőfinek ajánlott jelképes értelmű Tavaszi dalok című kötetből. A XL. számú négy verssoros négy versszakos költemény - a szokványos képi világot, hasonlatrendszert alkalmazva a polgársza-90-