Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Kovács Anna: „Harci pacsirták, hadi Tacitusok” (A forradalom és szabadságharc érzlemi-lélektani közállapotának krónikája)

badság tavaszdalát fogalmazza meg. A nemzettavasz éneklő madarai a költők között kiemeli, megkülönbözteti Petőfi költészetét. „Sa népszabadságról, Melly lelket gyújt s emel Egy árva csalogány: - Petőfi énekel. " Pedig hogy is mondta már 1846-ban Petőfi: „Most a világnak Nem csalogányok Hanem pacsirták kellenek. " A 8 hadosztályhoz kiküldöttek, a „hadipacsirták" közül Lisznyai Kálmán Görgey hadosztályához került. Küldetését úgy értelmezte, hogy Görgeyhez nevezték ki, s egy pillanatra sem hagyta el a kényelmes, biztonságos főhadiszállást, hogy a katonai életről, a fegyelemről is tapasztalatokat szerezzen. Mikor Görgeyt követve csatában is részt vett (no nem 100 véresben, mint későbbi versében büszkén hirdeti), közszájon forgó anekdota örökítette meg gyáva félelmét. „Aki fél, hazamehet" - utasította rendre a június 21-ei peredi csatában Görgey a látszólag érte aggódó, ám valószínűleg a saját testi épségét féltő, kíséretében tartózkodó „hadi Tacitusát". Lisznyai négy hónap alatt egyetlen tudósítást sem küldött. Iszogat, tréfálkozik, tábori magatartására az az anekdotikus könnyelműség jellemző, amit Jókai 1861-es visszaemlékezése is megörökít. „Egy muszka hadi-fogollyal találkozánk, kit egy hadiköltő barátom vezetgetett karonfogva. A fogoly vulomi herceg fia volt (van az oroszoknál elég), s jól beszélt franciául, értett németül is. Csak mosolygott midőn a hadi pacsirta szokott enthusiasmusával hegyestül-völgyestül odaajánlotta Muszkaországnak Magyarországot és a forradalmi seregeket. " Egyetlen költői tette egy igen hosszú, Görgeyhez intézett költemény volt, mely a már idézett Bérczy készítette Görgey-portréval való összevetés miatt is érdemes lehet figyelmünkre: „Te lől oly forradalmi meteor, Mely, ahol kell, ott lelkesítve gyújt, S hol bűn van, bármily magason, oda Mint csaták véres villáma sújt. Arcodon oly tiszta, nyugodt fenség, S szent bosszú borongott lelkeden. S csak egy intés, dúl a szuronyerdő, Megdöntőd a zsarnokóriást, S a tábor érted törött koronából Királyi vérrel iszik áldomást. " A magyar Odüsszeia tehát nem íratott meg, ha nem is a Lisznyaiéhoz hasonló magatartás, küldetés-értelmezés miatt. A próbálkozók is merev falba ütköztek a civilekkel szembeni katonai tartózkodás miatt, valamint amiatt a félelem miatt, hogy„5oA: katonai egyén kompromittáltatnék", s a katonai regula betartásában is sok hiányra bukkannának. -91-