Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Tanulmányok - Természettudomány - Hír János–Kókay József–Mészáros Lukács–Venczel Márton: Középső miocén puhatestű és gerinces maradványok a sámsonházi Oszkoruzsa-árokból

M1-2. A fog háromgyökerű. Rágófelszíne négyszögletes és enyhén konkáv, felszínén hat főredő látható. Az anteroloph elkülönült, vagy buccalis vége a paracone -hoz kapcsolódik. Az anteroloph linguális végének folytatásában 1-2 csökevényes kúp is előfordulhat. A protoloph -metaloph -posteroloph rendszer a protocone -ban találkozik. Az anterior centroloph és az anterior extra redő mindig fejlettebb, mint a posterior centroloph és a posterior extra redő, mely utóbbi akár hiányozhat is. A centrolophok és az extra redők kapcsolódása és morfológiája erősen variál. M3. A fog háromgyökerű. Rágófelszíne trapéz alakú, melyen négy fő redő egy linguális endoloph-hoz kapcsolódik. Három centrális helyzetű redő ugyanakkor nem kapcsolódik az endoloph-hoz. Közülük mindig a középső a leghosszabb. d4. A fog egygyökerű, de ez már az egyedfejlődés korai szakaszában felszívódik. A rágófelszín kissé nyújtott háromszög alakú, rajta gyengén kiemelkedő redőrendszerrel. A hátulsó részen felismerhető a mesolophid -posterolophid rendszer, mely gyakran gyűrűt alkot, középen járulékos redővel. A linguális oldalon felismerhető az endolophid és még egy -két kisebb elmosódó redő a fog elülső elkeskenyedő részén. p4. A fog egygyökerű, melyen gyakran hosszanti barázda látható. A rágófelszín háromszög alakú. A rágófelszín hátulsó kiszélesedő részén kialakult a mesolophid -posterolophid redőrendszer. Helyenként még extra redő is előfordul a kettő között. Az endolophid hiányzik. A rágófelszín elülső elkeskenyedő részén két rövid redő található. ml. A rágófelszín trapéz alakú, orális irányba enyhén keskenyedő. A gyökerek száma nehezen állapítható meg, de a viszonylag ép gyökércsonkok alapján a három gyökér jelenléte valószínűbb. Az anterolophid és a metalophid találkozása gyakran az orális felszínre tolódott. Az elülső extra redő hiányzik. A centrolophis és a metalophid között, valamint a centrolophid és a mesolophid között gyakoriak a járulékos redők, melyek hosszban és alakban erősen variálnak. A mesoconid előre tolódott. A mesolophid -posterolophulid és a hátulsó extra redő rendszere morfológiailag stabil. m2. A rágófelszín négyszögletes. A töredékes anyag itt is a háromgyökerűséget valószínűsíti. Az anterolophid és a metalophid találkozási pontja nem tolódott orális irányba. Az elülső extra redő hiányzik. A járulékos redők a centrolophid két oldalára esnek, de variabilitásuk az m I-nél mérsékeltebb. A mesolophid -postrolophulid -hátulsó extra redő rendszer stabil. ä mm 15. ábra -188-