Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Tanulmányok - Természettudomány - Hír János–Kókay József–Mészáros Lukács–Venczel Márton: Középső miocén puhatestű és gerinces maradványok a sámsonházi Oszkoruzsa-árokból

XXII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1998 KÖZLEMÉNYEK MITTEILUNGEN Középső miocén puhatestű és gerinces maradványok a sámsonházi Oszkoruzsa-árokból Hír János, Kókay József, Mészáros Lukács, Venczel Márton Bevezetés Sámsonháza község környékéről több miocén ősgerinces szórványleletet ismer a magyar földtani szakirodalom. A Szálláska-völgyben Legányi Ferenc 1935-ben Rodentia indet., Sciuridae (rágcsáló, valószínűleg mókusféle) metszőfogat gyűjtött, valamint a Halastó-hegyre felvezető árokból csonttöredéket juttatott a Földtani Intézet gyűjteményébe. 1957-ben Bartkó Lajos Artyodactyla indet. (párosujjú patás) csonttöredéket talált (KORDOS L. 1985). Hír János 1984-től kezdve próbálkozott a lelőhelyek visszaazonosításával, de a többszöri terepbejárások csak 1994 őszén hozták meg az első eredményt: a Sámsonháza III. lelőhely felfedezését az Oszkoruzsa-árokban (1., 5. ábrák). A következő év tavaszán és nyarán a nehezen járható völgyben még két másik lelőhelyre is sikerült rábukkanni (Sámsonháza II., Sámsonháza I.)( l.,3.,4. ábrák), ezen kívül 1998 őszén Kókay Józseffel közösen a völgyön kívül is megvizsgáltunk egy szelvényt (Sámsonháza 0. lelőhely) (2. ábra), amely édesvízi puhatestűket és teknőspáncél-töredékeket szolgáltatott. Az Oszkoruzsa-árok, mint földrajzi név csak a helybeliek által ismert. Sem a turista, sem pedig a 10 000-es méretarányú topográfiai térképeken nem szerepel és a régi földtani szakirodalom sem említi. Ugyanakkor az olyan körülírásos helymeghatározások, mint a „Buda-hegyről lefutó mély árok", vagy a „Vár-hegyről ÉK-re fekvő mély völgy" (NOSZKYJ. (1940). Minden valószínűség szerint az Oszkoruzsa-árokkal lehetnek azonosak (1. ábra). Gyűjtéseinket 1985 márciusától folytatjuk. Ennek során a Sámsonháza III. lelőhelyről kb. 3 tonna tömegű üledéket dolgoztunk fel, míg a II. lelőhelyről kb. 600, az I. lelőhelyről pedig kb. 300 -171-