Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Tanulmányok - Természettudomány - Hír János–Kókay József–Mészáros Lukács–Venczel Márton: Középső miocén puhatestű és gerinces maradványok a sámsonházi Oszkoruzsa-árokból

kg-ot. A terepi munkában középiskolás diákok segédkeztek. Az 1986 és 1987 nyarán megrendezett múzeumi kutatótáborok során végeztük el a terepi munkák nagy részét. A lelőhelyekről kézi erővel zsákokban szállítottuk a mintákat a táborba, ahol az ősmaradvány-tartalmú üledéket szárítottuk, majd 0,6 mm finomságú szitán iszapoltuk. Az üledék kötött jellege miatt ezt a műveletet általában szárítás után még legalább egyszer (olykor többször is) meg kellett ismételni, hogy az ősmaradványok láthatóvá és válogathatóvá váljanak. A táborok megrendezést a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram, a Soros Alapítvány, a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány, a Központi Környezetvédelmi Alap és a Nógrád Megyei Levéltár anyagi támogatásai tették lehetővé. A földtani környezet rövid vázlata Sámsonháza község környékén a legidősebb földtani képződmény a Garábi Slir, melynek homokos, agyagos üledéke a miocén kárpáti korszakának tengerében képződött. A Pongor-malomtól DNY-ra kisebb homokbánya tárja fel. Erre települ a Mátrai Vulkanitformáció láva- és agglomerátumrétegekből álló sorozata, mely impozáns módon a falu ENY-i végében fekvő jól ismert védett kőfejtőben tárul fel. A vulkáni képződményekre lajtamészkő települ, mely mind a Vár-hegyen, mind pedig a Buda-hegyen jól tanulmányozható. A bádeni korszak normál sósvizű tengerében képződött üledék igen gazdagon tartalmaz tengeri ősmaradványokat. Ezek tudományos vizsgálata a század eleje óta folyik (BOGSCH 1943, CSEPREGHYNÉ MEZNERICS 1954). Korszerű rétegtani besorolása alsó -bádeni. HÁMOR (1985) a Cserhát újratérképezése során ezeket a képződményeket „alsó lajtamészkő", illetve Sámsonházai Formáció néven írta le és alapszelvényét a Buda-hegy DNY-i lejtőjén jelölte ki. Az árkolással feltárt szelvények a terepen ma is felismerhetők. Az általunk Sámsonháza 0-nak nevezett profil valószínűleg egy ilyen feltárás felső részével azonos (1., 2. ábrák). A Sámsonházai Formációra egy változatos üledéksor települ, melynek legismertebb tagja az a durva kavics, melynek a Szálláska-völgyben vannak a legismertebb felszíni szelvényei. Ennek a képződménynek a rétegtani megítélése egyébként a század eleje óta többször is változott. Kezdetben NOSZKY (1906) még diluviálisnak (vagyis pleisztocénnek) tartotta. Később HOJNOS 1923 pannóniai üledékként jellemezte. SÜMEGHY (1925) faunaleírása óta általában a szarmata meghatározást fogadták el, noha pl. JÁMBOR -MOLDVAY -RÓNAI (1966) már figyelmeztettek arra, hogy itt az alsó pannonba való rétegtani besorolás sem zárható ki. HÁMOR G. (1985) a „szarmata terresztrikus képződményeket" Sajóvölgyi Formáció néven foglalta kőzetrétegtani egységbe. Szempontunkból ez az üledéksor különösen érdekes, mivel a fent idézett munkák szerint édesvízi -szárazulati körülmények között képződött, így gerinces leletek leginkább ebből várhatók. -172-