Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Limbacher Gábor: A hazaszeretet, magyarságtudat szakrális motivációi a népi kultúrában

teljes alakját mutatja - Vajkai Aurél monográfiájában szereplő megnevezés szerint: - a Kossuth-címerrel, nos e címerábrázolás sem korona nélküli, hanem annak stilizált mását mutatja. A kompozícióhoz igazodó három karéjos forma tetején lévő ferde kereszt egyértelműsíti az alakzat korona-jelentését. A címerábrázolás a néprajzi tárgyak szinte teljes skáláján föllelhető, a legkülönfélébb munkaeszközöktől az ünnepek, szokások kellékein át a népviseletek darabjaiig, a paraszti lakáskultúra tárgyain, ajándék- és emléktárgyakon át az épületdíszekig. Mindez több összetevő eredményének tekinthető. A magyar államiságot jelképező címer 48. után a nemzeti függetlenség szimbólumává vált. Az ábrázolások térhódításában fontos szerepe volt az 1870-es évektől egyre gyakoribb külföldi - és hazai - háziipari, népművészeti kiállításoknak. Ezzel összefüggésben is hangsúlyozzuk a felsőbb társadalmi rétegek, a vármegyei középosztály inspiratív szerepét, amely az ismertetett ipolybalogi ajtó esetében is nyilvánvaló. A kiegyezés időszakában megenyhülő politikai légkör s majd a millenniumi ünnepségek is kedveztek a hazafias érzelmű népművészet föllendülésének. Nem utolsó sorban a szent korona tan, szent korona eszme ekkori demokratikus alakulása és a koronához, címerhez kötődő szakralitás is e tárgyalkotó kultúra föllendülését ösztönözték, hogy az általános konjunkturális gazdasági viszonyok szerepére már épp, hogy csak utaljunk (VAJKAI 1998.36.kép, FÜGEDI-SELMECZI KOVÁCS 1991.135). A népművészeti kutatásban megállapításra került, hogy a korona a címeren gyakran virágszirommá, bimbóvá stb. stilizálódott, tetején a kereszt azonban legtöbbször megőrződött. A következtetés szerint a korona ennek során eredeti értelmét veszítette. Fenti, a szakrális motiváció szempontját érvényesítő elemzésünk alapján a tényekből más eredményre jutunk. Kétségtelen, hogy a népművészet stilizációja során a korona rendre elveszíti másolatjellegét, külső fizikai formáját, de nem eredeti értelmét. A vitatott állítás illusztrációjaként egy 19. század végi debreceni szűrgallér került bemutatásra, melyet azonban éppen a saját vázlatunkból fakadó következtetés levonására látunk alkalmasnak. A címer hímzése a koronát mint sugárzó, túláradó valóságot, az áldások forrását mutatja, éppen a korona lényegi mibenlétét, eredeti értelmét fejezi ki a népművészet formanyelvén és kulturális közegében, artisztikus formában (VÖ.: FÜGEDI- SELMECZI KOVÁCS 1991. 137). De, hogy megállapításunkat ne egyetlen példával támasszuk alá, helytállóságának érdekében tekintsük át 1848. emlékeit a népi díszítőművészetben, ahogyan az Vajkai Aurél összefoglalásában bemutatásra kerül (VAJKAI 1998.). A kötetben összesen 41 rajz és 57 kép található. A 98-ból 36 illusztráción látható címerábrázolás (28 rajz, 8 kép). Meglátásunk szerint a 36 ábrázolásból 31a Szent Koronát jeleníti meg, s egy további esetre ez átvitt értelemben vonatkoztatható. Két ábrázolás azért esik ki, mert rajtuk a címer csak egyszerű illetve elnagyolt rajzolatú - 6. és 11. rajz - a 19. rajzon a korona jelenlétét a címerpajzs fölött csak a tárgy középtengely menti íves kinövése sejteti, a 2. képen pedig a koronás címer másolat jellegű kialakítása látható. Értelmezésünk szerint az ábrázolás akkor mutatja a koronát, mint sugárzó, túláradó valóságot, az áldások forrását vagy legalábbis közvetítőjét, ha azt sugaras elrendezésű illetve ékrovásos hullámos ornamensek jellemzik vagy a kontúr menti pontozás kelti, erősíti ezt a hatást, az ornamensek formai tulajdonságainál fogva. E kritériumoknak megfelel a 2., 3., 5., 7., 8., 10., 13., 14., 15., 16., 18., 20., 23., 25., 27. rajz és a 17., 23., 24., 36., 53/d kép. Az 1. és 21. rajzokon az egész címer sugárzó hatást kelt, előbbinél tulipánlevelek sajátos elrendezése, utóbbinál kettős csillagkeret következtében. A 4. rajz címere egy kulacs kontúrjaira rétegződik, ahol a korona a kulacs szája, mely karikásé-krovásos és felfelé nyitott, a fent szakrális közegnek megfelelő jelentésével. Ezt a kulacs szája és a címer koronája közt megfigyelt összefüggést átvíve a 15. képen látható butykosra, a nyílás a kompozíció részévé, a címerpajzs koronának megfelelő tartozékává válik. A 7. és 22. jelzetű címert övező angyalok a korona természetfeletti, angyali küldésére utalnak. A 9. rajzon a címerpajzs és a korona közti karszerű két nyúlvány a koronát mintegy az ég felé emelve a Szent István-i -141-