Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Limbacher Gábor: A hazaszeretet, magyarságtudat szakrális motivációi a népi kultúrában

felajánlásra utalhat, esetleg, mint a 22. rajznál, az angyali eredetet jelzi. A 17. rajz címere-koronája mint a lélek - két galamb képében - és a golgotai kereszt foglalata tűnik elő, a 24., 29. koronák mint Istenszem kaptak formát. A 30. számú sasos címeren lévő magyar címer koronája kapuszerű középpont hatását kelti. A 17.kép borotvatokjának magyarázó feliratától egészen eltér értelmezésünk, hiszen aszerint a címerábrázolás korona nélküli. Mi egész egyértelműséggel egy központosán sugárzó, s még a Szent Koronára is emlékeztető ábrázolást látunk. Olvasatunkban a 18. kép címere sem korona nélküli, hanem miként a címerpajzs cseréppé, úgy a korona a szabad felület egészét, értsd mindent betöltő virággá stilizálódik, a korona eredeti értelmének, szakralitásának megfelelően. A 24. kép címere padtámlán Kossuth-címerként szerepel (VAJKAI 1998. 25), pedig az a kiinduló értelmezésünk klasszikus szemléltető példája a címerpajzs fölött a koronának megfelelő mezőt csupa-csupa sugárnyaláb alkotja. Az újra, fejlődésre épülő, történelmet alkotó polgári kultúrával szemben a népi műveltség hátrálva halad a jövő felé, kötődik a mitikus kezdetek léttől áradó idejéhez. Ertelemközpontú, innovatív mentalitás helyett az ismétlés, utánzás rituális gyakorlatára épül. Másrészt újra meg újra a közvetlen isteni beavatkozás hite és élménye érvényesül, miáltal a paraszti tudat számára lehetséges a történelmi-társadalmi törvényszerűségek fölfüggesztése. Például Dózsa György parasztfelkelésétől a világháborúkig szinte minden megmozdulás magyarázatát kozmikus vonatkozások, égi vagy földi jósjelek adták (csillaghullás, árvíz, földrengés, véres eső, stb.). A paraszti emlékezésben a legrégibb elképzelhető múlt a nagyszülők élményvilága. Három nemzedék múltán a történelmi események az ősök egynemű és osztatlan idősíkjára tömörülnek, helyi konkrét valóságuk voltaképpen időfelettivé, általános, nemzetközileg is egyöntetű motívumokká eszményiesül. így történt ez a középkorban Szent László legendába sűrített emlékezetével, és ez a mentalitás vezetett Szent István , Rákóczi, Kossuth és Petőfi halhatatlanságához, az ún. Kyffhäuser mondatípus keretében való visszavárásához, hogy felszabadítsa népét és az országot.(DÉGH 1947. 231. 1952.168-169, KATONA 1977., ORTUTAY 1952.). A parasztság történelmi hagyományai nem ábrázolnak tömegeket. A közösségi ideálokat, mint a nép iránti együttérzés, társadalmi igazságtevés, egyenlőség-eszmény, kiemelkedő hősökbe sűrítik. A jó királyba vetett feltétlen hit, a hősök halhatatlanságának képzete, és a hagyomány ereje a kiemelkedő történelmi személyeket - akik a közösségi ideálok megtestesítői fokozatosan egymásba olvasztják, végsősoron mintaadó szakrális ősképükhöz hasonítják. Ilyen jellegű hagyományt idéztünk fentebb Rákóczival kapcsolatban, s hozzá tehetjük, hogy a szegedi nép sohasem hitte Rákóczi halálát, meg volt győződve, hogy él és még visszatér hazájába. Ennek beteljesülését látták 1848-49-ben, amikor Kossuthot a visszatérő Rákóczival azonosították. A folyamat archetipikus jellegének szemléletes példája a következő, Petőfiről szóló hagyomány. Néhány nemzedék múltán a Kiskőrös környéki tanyák, pásztorszállások lakóinak emlékein keresztül Petőfi születésének története egyre hasonlóbbá vált a Betlehemi Kisded legendájához, s azt a népi betlehemes mintájára mondták el. A távolabbi, szlavóniai magyarok már egyenest arról beszéltek, hogy Petőfi barmok között a jászolban született és pásztorok voltak első gyámolítói (BÁLINT 1953. 291, DOBOS 1973. 420). Kossuth Lajos is hasonló szakralizációval szerepel a néphagyományban: félistennek, védőszentnek, magyar hazánk megváltójának nevezték őt, aki mint a legendák Krisztusa, halála után is a földön jár és igazságot oszt. Tényleges nemzeti hős szerepében is vallásos viszonyulással fordult hozzá Sámsonháza (Nógrád m.) evangélikus népe, melynek eredményét a községi templom falán ma is emléktábla hirdeti: Kossuth Lajos, Magyarország volt kormányzója a sámsonházai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyháznak 1871. évi február hó 17-től 1894. március hó 20-ig főfelügyelője volt! Kossuth tisztában volt a népi felfogással, és például az 1848. december 22-én az országos honvédelmi bizottmány elnökeként jegyzett kiáltványában Magyarország népeihez a mindenható Isten - a szabadság - a népek Istenének nevében szólt, hogy -142-