Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Bona Gábor: A ’48-as honvédsereg Nógrád megyei születésű tisztjei

A legmagasabb rendfokozatot és beosztást Kökényessy Szaniszló érte el, aki ezredes és a szabadságharc legkiválóbb magasabbegységének, a Damjanich, majd Leiningen tábornok pa­rancsnokolta III. hadtestnek az egyik hadosztályparancsnoka volt. Korának országosan ismert és ünnepelt tisztje volt Sréter Lajos, aki 1848 őszén az elfo­gatása esetén biztos halált vállalva Csehországból hazahozta huszárait a hon védelmére. О az emigrációban is jeles szerepet játszott. A magasabb parancsnokok közül fontos szerep jutott még Károlyi Miksa alezredesnek. О 1849 májusában a bánsági hadszíntéren dandárparancsnokként elért sikeréért megkapta a ka­tonai érdemjel 2. osztályát, melyet csak kiemelkedő fegyvertényért adományoztak. A honvédseregben törzstiszti rendfokozatot elértek többsége valamint a honvéd százado­sok egy része 1848-ig a császári-királyi hadsereg aktív tisztje volt. A főtisztek, ahogy akkor a századosokat, főhadnagyokat és hadnagyokat összefoglaló nevükön hívták, között három má­sik réteg dominált. A császári-királyi hadseregből átjött altisztek, az úgynevezett jurátos-ifjak, valamint a hivatalnokok kategóriája. A jurátusoknak a jogi tanulmányokat folytató, vagy azt frissen végzett fiatalokat hívták. Tágabb értelemben azonban a jurátus ifjúsághoz tartoztak az egyéb magasabb iskolai tanulmányokat folytató ifjak - műszaki-, teológus-, orvostanhallgatók, stb. - is. A hivatalnokok pedig általában vármegyei tisztségviselők, uradalmi gazdatisztek vol­tak. Ez utóbbiak között viszonylag jelentős volt az egykori „hadfiak" - vagyis a császári hadse­regben korábban huzamosabb ideig szolgált tisztjelölteknek a - száma. A honvédsereg Nógrád megyei születésű tisztjei között jóval magasabb volt a nemesi születésűek aránya, mint más megyék esetében. Ennek egy speciális oka volt. Az, hogy a nóg­rádi származású tisztek nagyobb fele a Nógrád megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj tisztjeként lett honvédtiszt. E zászlóalj tisztjeit pedig annak idején úgy választották - melynél pedig a te­kintély-elv, tehát többnyire a nemesi származás érvényesült. A nógrádi tisztikar döntő hányada a magyar etnikumhoz tartozott. Voltak köztük azonban a németek - Baumgarten, Lenk, Lestach, Rosemann, Spindler -, és a szlovákok ­Ondrejovics, Pletrich, Suska - is. A megyebeli zsidóságot Kohn Emil és Schwarcz Fülöp had­nagy képviselte. A tisztikar Nógrád megyei része általában jól megállta a helyét. A tisztek zömének neve ott szerepel a különböző fegyverletételi listákon, ami azt bizonyítja, hogy többségük végig, az utolsó pillanatig kitartott kötelessége mellett. A szabadságharc folyamán hősi halált halt Csikány Ferenc és Révész László százados, va­lamint Hamar Ernő főhadnagy. E szám azonban valószínűleg magasabb lehetett, mivel több tisztről nem maradt fenn a szabadságharc utáni időből adat. A szabadságharc leverése után a nógrádi tisztek a honvédsereg tisztikarának általános sorsában osztoztak. Négyen közülük - Károlyi Miksa, Kökényesi Szaniszló, Thomka Ferdi­nánd és Veres István -, mint volt császári-királyi tisztek hadbíróság elé kerültek és várfogságot szenvedtek. Harminckettőt pedig hosszabb-rövidebb ideig közlegényként beosztottak a csá­szári hadseregbe. Megint mások, így Sréter alezredes, Benczúr őrnagy és br. Balassa főhad­nagy az emigrációt választották, míg az itthonmaradottak egy része - például Márkus László főhadnagy - bekapcsolódott az itthoni önkényuralom-ellenes aktív ellenállásba. Sorsuk, rövid életrajzuk „katonás sorrendben" - azaz rendfokozatuknak megfelelően az alábbiakban következik. -//-

Next

/
Oldalképek
Tartalom