Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Bona Gábor: A ’48-as honvédsereg Nógrád megyei születésű tisztjei

Törzstisztek Benczúr Miklós 1819-ben Losoncon, más adat szerint 1821-ben Bánkon született. Apja B. Sámuel evangélikus lelkész volt, aki családjával az 1820-as években Nyíregyházára költözött. Miklós az eperjesi jogakadémia elvégzése után, 1842-ben ügyvédi vizsgát tett, s Nyíregyházán telepedett le. Itt hamarosan a politikai reformokat sürgető helyi reformmozgalom vezetője lett. Közben irodalommal is foglalkozott, több történelmi novellája jelent meg, mint például a kenyérmezei csatáról írott, 1846-ban, az Életképekben. 1848 őszén, Jellacic támadásakor egy önkéntes nemzetőrcsapat tagja lett. A szeptember 29-i pákozdi csatában könnyebben megsebesült. 1849 áprilisában, a Felső-magyarországi Védsereg szervezésekor -v.o. a bevezetőben mondottakat - Szabolcs megyében is alakult egy védzászlóalj. Ennek százados-parancsnokává április 10-én Benczúrt nevezték ki. Az alakulat június közepén mintegy 460 főt számlált és a Bereg-Máramaros-Ugocsa-Ung megyében állomásozó tartalék hadosztály állományába tartozott. Feladatuk a Kárpátok itteni hágóinak védelme volt egy Galícia, vagy Bukovina felől jövő támadás esetére. A hadosztály parancsnoka Kazinczy Lajos ezredes volt. Az orosz főerők Felső-Magyarországra történt betörését (június 19-21.) követő hónap során Kazinczy hadosztályának létszámát - 4-5 ezer fő - újoncozással közel a duplájára emelte. A szervezés keretében a Szabolcs megyei Védzászlóaljból megalakult a 139. honvédzászlóalj, melynek őrnagy-parancsnokává Benczúrt nevezték ki (júl. 18.). A Kazinczy-hadosztályáról a magyar hadvezetés azonban lényegében „megfeledkezett". A seregtest csak augusztus első hetében kapott utasítást, miszerint vonuljon Erdélybe, Bem tábornok segítségére. Benczúrék két hetes menet után, augusztus 20-án Désre érkeztek. A háború a csatatereken eddigre azonban már eldőlt. A magyar honvédsereg főerői augusztus 9-én Temesvárnál döntő vereséget szenvedtek, következményeként Görgei serege Világosnál letette a fegyvert, s Erdély is már az orosz-osztrák szövetségesek kezén volt. Kazinczy az erdélyi magyar haderő néhány ezer főt kitevő maradványának csatlakozásával viszonylag jelentős létszámú seregtest felett rendelkezett. (Kb. 12 ezer fő és 56 löveg.) Mivel azonban az általános katonai helyzet már kilátástalan volt, a sereg haditanácsa néhány kisebb összecsapás után a fegyverletétel mellett döntött. Erre augusztus 24-25-én az orosz csapatok előtt került sor. A zsibói fegyverletételt azonban csak néhány ezer katona és mintegy 60 tiszt hajtotta végre. A haditanács említett döntése és az orosz csapatok beérkezése közötti napon a sereg nagyobbik fele ugyanis feloszlott. A legtöbben hazatértek - miután az út észak felé még nyitva állt. Mások, köztük Benczúr, emigrációba indultak. Benczúrnak kalandos utakon sikerült kiszöknie az országból és csatlakoznia a törökországi magyar emigrációhoz. 1851 novemberében feltehetően Kossuth megbízásából illegálisan hazatért. Ekkor folyt ugyanis az a titkos szervezkedés, melynek célja egy újabb szabadságharc kirobbantása lett volna. Benczúrt azonban a császári hatóságok hamarosan elfogták és Nagyváradra vitték. Az itteni hadbíróságon közel három éven át folyt vallatása, de semmit sem tudtak kihúzni belőle, illetve rábizonyítani. Ennek ellenére 1854 februárjában mégis kötél általi halálra ítélték. A siralomházban eltöltött néhány nap után azonban kegyelmet kapott. Kiszabadulását követően hazatért Nyíregyházára. Alkalmi munkákból élt, miután a hatóságok forradalmi múltjára való tekintettel eltiltották az ügyvédi gyakorlattól. Az alkotmány rövid életű visszaállításakor, 1861-ben Nyíregyháza városa közakarattal választotta meg ország-12-