Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Vágvölgyiné Bene Orsolya: Repetzky Ferenc kormánybiztos, a seregszervező

Miskolc, Putnok, Rozsnyó, Torna(alja), Kassa, Eperjes, Lőcse, (Sátoralja)Újhely és Tokaj között állomásozott. A toborzásban részt vevők az új seregben főtiszti rangot kaphattak, és ha jól soroztak, jutalomban is részesültek. A toborzáskor a vadászok és erdőkerülők elsőbbséget élveztek, és minden addigi gerillacsapatot is ebbe a seregbe olvasztottak be. Szemere felhívásában a következő alapelveket szögezi le:

(3C>) 1. A védsereg legalább 3000 fős legyen, így két nap alatt össze lehet vonni a különböző helyre kitett csapatokat. Minden osztályban környékbeli emberek legyenek, akik ismerik a rejtett utakat, ösvényeket, csapásokat. 2. Egy osztály 500 főből áll és önálló kapitány vezeti őket. A kapitányok mind egymással, mind Szemerével, mind a tábori fővezérrel állandóan kapcsolatot tartanak. Az osztályok kisebb csapatokra oszlanak, ezért minden osztályban még egy kapitány és összesen öt főhadnagy és öt alhadnagy legyen, hogy minden 50 emberre legalább egy tiszt jusson. 3. A védsereg főtisztjeit az országos biztos nevezi ki, mint a kormány tagja. Ezeket a tiszteket úgy tekintik, mintha hadseregbeliek lennének, úgy is jutalmazzák és léptetik elő őket. A hadi fegyelem és a haditörvények itt is érvényesek. 4. A védsereg tagjai legalább egy évig tartoznak szolgálni. Szűrt és csizmát, valamint 9 pengő forintot kapnak. Az ő esetükben az egyenruha - feltünősége miatt - célszerűtlen. 5. Az ellenségtől elvett zsákmány a védseregé, de a zsákmányolt fegyvert az állam készpénzért megveheti tőle. 6. Lovat az állam biztosít számukra. 7. Elszámolással az országos biztosnak tartoznak, aki viszont értesíti őket az ellenséges és a magyar csapatmozdulatokról. 8. Az 500 ember fizetése havonta 4000 pengő forintba kerül, míg a foglalópénz (5 forint/fő), a csizma és a szűr további 8500 pengő forintot tesz ki egy évre. Mivel a sereg a kijelölt terület városait védi, így az állam megelőlegezi a kiállítás és a felszerelés költségeit, de ennek felét Szepes, Gömör, Sáros, Abaúj, Torna, Borsod, Heves, Szabolcs, Zemplén, Ung megyék átvállalják. Minden község tartozott a csapatnak vezetőt, betegnek szekeret és menhelyet adni, valamint a község bíráinak be kellett számolniuk az ellenség mozdulatairól. Ha ezeket nem tették meg, mint hazaárulót halállal büntették. A hazaárulók felett azonban a sereg nem ítélkezhetett, hanem a népgyűlés megtartása után a bűnösöket sértetlenül egy felsőbb helyre kellett szállítani. Az ellenség megtámadásához, felszereléséhez, poggyászának elrablásához köteles volt a bíró segítséget adni. Ennek a seregnek a felállítása a polgárok biztonságát szolgálja, hisz ezek után nem kell majd a városoknak 100-200 ellenséges katona betörésétől és pusztításától tartaniuk; elejét lehet venni az esetleges nemzetiségi lázongásoknak; meg lehet rendesen tartani a népgyűléseket; a nép soraiban terjedni fog a harcias szellem, és a nép összeolvadva a védsereggel maga védi meg saját magát.

(4n) Szemere felhívása nyomán meg is indult Heves és Nógrád megyében a védsereg megszervezése, amit végül Repetzkynek áprilisban sikerült kiállítania. A sereg pontos létszámát nehéz megállapítani, valószínű azonban, hogy számuk nem sokkal haladta meg a 400 főt. Erre lehet következtetni abból a zsoldfizetési jegyzékből, amely szerint 1849. június l-jén áprilisi, májusi járandóság címén 347 katonának fizettek ki foglalópénzt, csizmapénzt, szűr- és kalappénzt.*

40 A losonci katonák száma 1849 júniusában 311 fő volt. Ebből 281 közvitéz, 20 tizedes, 7 őrmester, 2 hadnagy és 1 főhadnagy. Egy 1849. április 7-i létszámkimutatás szerint a Fel-106-