Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - K. Peák Ildikó: Ideológia, politika, művészet összefüggései Salgótarjánban (1950–1980)

az országos tendenciák alakulásának, a képzőművészet általánosan egyre kitüntetettebb szerepének a művelődésügyön belül, másrészt a konkrét helyi sajátosságoknak. Ez a felívelés azonban az évtized végére megtorpant. A rendezvények számának növekedése nem minden esetben jelentette a színvonal emelkedését is, több kiállítás, fórum gyakorlatilag előkészítetlen volt, melyre a közönség érdektelenséggel válaszolt. A helyi művésztársadalmon belüli feszültségek szintén kihatottak a tárlatok nívójára. 1969-ben párbeszédre került sor az alkotók, a megyei pártbizottság és a megyei tanács képviselői részvételével. Az összejövetelen a művészeti élet irányítói Ígéretet tettek arra, hogy az alkotók által felvetett problémákat - állandó kiállító hely és művésztelep hiánya, gyenge mecenatúra s az igényelt mennyiséget messze nem követő műteremlakás-építkezés - a jövőben megvitatják.

(l3) E gondok megoldása a következő évtized közepéig-végéig váratott magára, az azonban nyilvánvalóvá vált, a művészetirányítás számára, hogy a kialakult rendezvényeken, kiállítási formákon a közeljövőben finomítani kell, s ismét meg kell találni a kontaktust művészet és közönsége között. Az 1970-es években a hazai művelődéspolitika fejlődésének, alakulásának útját továbbra is az MSZMP központi határozatai jelölték ki. Közülük legjelentősebbnek az MSZMP XI. kongresszusán (1975) megszületett ún. közművelődési határozatot tekinthetjük, melynek alapelvei a művészet valamennyi ágára - így a képzőművészetre is - érvényessé váltak. A határozat a szó kimondott értelmében a „köz művelésére" helyezte a hangsúlyt, hiszen úgy tűnik, a megfelelő évtizedben nemcsak Nógrádban, de országos szinten sem váltották be a kultúra terjesztésének kialakult formái a hozzájuk fűzött reményeket. A XI. kongresszus határozata a „népről a népnek, érthetően" program fokozott követésére hívta fel az alkotók figyelmét. Feladatként jelölte meg, hogy „szorosabbá kell tenni a kapcsolatot az alkotóműhelyek és művészek, illetve a munkások, a kultúrát szerető, értő dolgozók között", s hangsúlyozta a „közművelődési szemlélet" erősítésének fontosságát.

(H) A művelődéspolitika változásai természetesen Nógrád megyében és Salgótarjánban is tetten érhetők. Míg a hatvanas években a fő feladat a kulturális hátrányok, a műveltséget lebecsülő közfelfogás leküzdése volt a hetvenes évek célkitűzésévé - a munkásság és az ifjúság művelődését célzó intézkedések mellett - a rendezvények számának csökkentése vált a minőség javára. A művelt, szakmáját értő ember, az értelmiségi fokozottabb megbecsülésének fontos mutatója volt az 1970. évi városi pártértekezlet egyik programpontja; az „ezer szakembert Salgótarjánnak" feladat meghirdetése. Városunkban a hetvenes években is nyomon követhetjük a művészetirányítás korábbiakban kialakult hármas tagozódását. Ennek felépítése, rendszere azonban - a változó korszellemnek megfelelően - finomodott, „modernizálódott." A művészeti - s általában a kulturális - élet irányítása Salgótarjánban, s a megyében továbbra is az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága felügyelete alatt állt. Ide érkeztek a megyei művelődési osztály jelentései az elvégzett munkáról, s itt születtek az alapvető, meghatározó döntések, melyek hűen követték az 1975. évi közművelődési határozat elveit. A helyi pártszervek azonban már ebben az évtizedben stílusvitákba nem szóltak bele, s a művészeti életet pedig elsősorban nem kinyilatkoztatásszerű határozatok révén, hanem a helyi lapok - a Palócföld, s a Nógrád - hasábjain keresztül irányították. A képzőművészek tevékenységének felügyelete, irányítása, a nagyobb léptékű konkrét feladtok a továbbiakban is a Nógrád Megyei Tanács és annak művelődési osztálya hatáskörébe -79-