Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Szvircsek Ferenc: A szénbányászat és az urbanizáció kapcsolata Salgótarjánban

nyászott mintegy 900 millió mázsa barnakőszén szilárd alapot biztosított Salgótarjánnak, mint iparvárosnak és az ország egyharmadát villamos energiával ellátó központnak, hogy méltán írhatta le a következő sorokat Szabó Zoltán 1938-ban: "A párás nógrádi tájban, ahol régen várromok álltak és szép botokat faragtak a pásztorok, ma sima modern házak épülnek és az utolsó félszázadban egymás után nyíltak meg a hegyek... A házak lassanként polgári formákat öltenek, kémények füstjéből szalagok szállnak a dombok fölött és iparvasutak zörögnek fénylő síneken. A táj, amelyben valamikor a parasztház szemérmes szegénysége és ildomos jómódja jelezte a nép életét, most szélsőségekkel tele. Villák vannak benne és barakkok, virágoskertek és kopott fűszálakkal teli körülkerített nyomorult föld... Ha megállsz az új telepek sétányain, valami kispolgári Rózsadombon érzed magad, ha a barakkok között jársz, valami hatványozottan reménytelen, színtelen és kopott periférián, ahol szürke minden, a ház, az ember, a pocsolya, a sár és a levél." A megyei barnakőszénbányászat a II. világháború előtt bizonyos fokig idénybányászat volt. Gyakorlatilag csak a nagyobb kőszénbányák mellett épültek kisebb-nagyobb kolóniák, míg a legtöbb bánya mellett ideiglenes, favázas, deszkafedeles, salakkitöltéses barakkok épültek. Ezek toborzott munkások elhelyezésére, részben a bányánál állandó jelleggel dolgozó iparosok elhelyezésére szolgáltak. Ezek erősen elavultak, lakásnak nem nevezhető építmények voltak, melyek lebontása és helyükre új házak építése aktuálissá vált az államosítás után. A központi bányászvárosnak kijelölt Nagybátony újabb gondot okozott, a munkaerő szállítás megoldatlansága következtében ismét helyi jellegű kolonizálás lett előnyös és célszerű. 1946 után a bányászattal össze nem forrott, azt csak átmeneti életcélnak tekintő, igen nagyszámú kolonizálatlan munkások fluktuálása 20-25 százalékos volt, ami a létszám nagyfokú kicserélését eredményezte. Egy 1944-ben készített bányai lakások összesítő kimutatása Salgótarján kolóniáinak lakásviszonyait hűen mutatja be: LAKÓTELEP NEVE KÖZPONTI BÁNYATELEP ÚJAKKÁ FORGÁCH SOMLYÓBÁNYA ÜREG JÓZSEFI ZAGYVÁI RAKODÓ JÓZSEFI KÁROLYI SALGÓBÁNYA* ÖSSZES TELEPEN LAKÓTELEPEN LÉVŐ j ÉPÍTÉSI MÓD SZERINT LAKÓÉPÜLETEK : LAKÁSOK : TÉGLA|SALAK]FA JEGYH SZAMA 69 5 66 33 4 15 ia 15 35 26G 45B 16 208 135 17 5B 75 61 75 103 EPULET 60 3 38 25 2 12 4 11 31 194 • 2 28 1 1 • " 2 I 3 j • | - 14 2 2 4-1 38 21 7 LAKÁSOK SZERINTI ___MEGOSZLÁS i fz ГУ SZOBÁS lm. 2DD 13 191 119 15 41 74 56 69 778 171 23 | i 3 17 16 2 17 1 5 A 236^25 64 RMSV RT. BÁNYTELEPE, SALGÓTARJÁN KKH = K0Z0S KONYHÁS (Zagyvapálfalva, Baglyasalja közigazgatásilag nem tartozott Salgótarjánhoz!) -35-