Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Szvircsek Ferenc: A szénbányászat és az urbanizáció kapcsolata Salgótarjánban

A bányatelepekből mára szinte semmi sem maradt fenn: eltűnt Rudolfi és Királytáró telepe, Ó-Emma telepe beolvadt Forgách telepbe, Jakobi telep, Inászó bányatelep megszűnt, Öreg Józsefi telep helyén a Kemerovó lakótelep épült. József rakodót lebontották, Zagyvái rakodó megszűnt, telepe részben még áll, Károly-akna, József-akna, Gyurtyános vidékén új lakótelep épült. Újakna épületeit lebontották, Somlyó teljesen leépült. A salgótarjáni központi telep (kolónia) épületeit is részben lebontották, átalakították. Utcák, terek szűntek meg, illetve újak létesültek. Az élelemtár, ruhatár, sütöde helyén üzletek nyíltak. A bányakórház helyileg megszűnt, honvédségi használatba került. Fürdő utca házai helyén benzinkút épült, a volt munkásbarakk majd gimnázium, általános iskola helyén üzletek találhatók. József lejtősakna és altiszti lakóépülete bányászati kiállítóhely lett, a volt cserkészotthon most lakóház. Az istálló, fuvarozási üzem, valamint a strandfürdő területén a vásárcsarnok található, a bányaigazgatóság épülete politikai pártok után a Vízmű, ma az Egészségbiztosítási Pénztár tulajdona. A bányai mentőállomás (tejmérő, mészárszék, tervezőiroda) után jelenleg üzletként funkcionál. A volt kaszinó, művelődési ház funkció nélkül áll. A kuglizó, kantin, orvosi rendelő új szerepkört kapott. Az asztalos műhely új vállalkozások színtere, hasonlóan az anyagraktárhoz. A munkás, altiszti, tiszti lakások új lakókkal és külsővel csak részben emlékeztetnek korábbi szerepükre. A Hunyadi (Bartók Béla) úti bányai épületek - vendégszálló, lakás, igazgatói lakás - óvodaként és lakóépületként, illetve üresen állnak. Az iskola helyén irodaház található. A feltett kérdésre, hogy mit adott Salgótarjánnak a barnakőszén, ha nem is teljeskörűen, de körvonalaiban reményeink szerint sikerült kibontani egy iparváros képét. Míg Martiny Károly ötven évvel ezelőtt, még reményteljesen tekintett a jövőbe, nem tudhatván, hogy a „megvalósítandó, átfogó, országos energia-gazdasági program az ipar folytatásához és fejlesztéséhez szükséges energiát Salgótarján számára a távolabbi jövőre is biztosítani fogja", nem következett be. A külföldi példákhoz képest szerényebben, mert szerényebb volt a barnakőszén és szegényebb volt maga az ország és Nógrád megye is, mégis büszkeséggel „nevezhetjük Salgótarjánt a magyar Ruhr-vidéknek", a barnakőszénbányászat 150 éves munkáját nézve. -36-