Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Tari Lujza: Manga János hangszeres népzenegyűjtései: 1959–1977

kívül Vargyas Lajos is közölt dallamokat (Vargyas 1955 6., 14. és 17. sz.), míg a frissebb gyűjtések már nem kerültek be a köztudatba. (Itt jegyzem meg, hogy a II. világháború előtt folytatott vokális gyűjtései között kiemelkedőek a zoboralji gyűjtések, s különösen a lakodalmas dallamok, melyekről Manga több ízben ír; 1. pl. 1940., 1942 b, 1943, 1946) A nyitramegyei lakodalmasok Pátria-lemezre került dallamainak legtöbbje Rajeczky Benjamin lejegyzésében került kiadásra az MNT III/A. kötetében: 1, 7, 11, 17, 18, 34, 36, 58, 59, 152, 153, 154, 167, 176, 177, 192, 262, 274, 467, 572. sz.). Az MTA Zenetudományi Intézetében lévő hangzó anyag kisebbik része közvetlenül Mangától, a gyűjtéseket követően került az ZTI népzenei gyűjteményébe (Népzenei Archívum), míg másik része Manga halálát követően került ugyanoda. Ez magyarázza, hogy számos felvételből duplum van, hiszen a hagyatéki anyaggal olyan felvételek is az archívumba kerültek, amelyeket a gyűjtő korábban már eljuttatott az archívumba. (A Manga halála után a ZTI-be került felvételekkel kapcsolatban az 1997-ben szintén elhunyt Sztanó Pál kollégámtól azt a felvilágosítást kaptam, hogy az intézetben lévő anyag nem az eredeti, hanem kópia, melyet a ZTI az MTA Néprajzi Kutatóintézetétől kapott lemásolás céljából. Arról nem volt tudomása, hol vannak az eredeti felvételek.) A Népzenei Archívum a szokásos eljárással vette állományba Manga hangzó anyagát. Vagyis a magnetofonfelvételekről először jegyzőkönyv készült, majd munkakópia céljából lakklemezre vágták az anyagot. (A jegyzőkönyvek egy részét Németh István, többségét pedig Bereczky János készítette.) Megjegyzem, hogy 1984-85-ben a Magyar Népzenei Antológia II. Észak с hanglemezsorozat (1. Tari-Vikár 1986) szerkesztésekor a hanganyag jegyzőkönyvei még csak részben álltak rendelkezésre, s lakklemez is csak néhány volt készen. Mivel a régebbről birtokunkban lévő Manga anyag hangtechnikailag nem volt megfelelő a lemezkiadáshoz. Vikár Lászlóval szerettük volna használni Manga anyagát is, de az új gyűjtéseket még nem ismerhettük. így a hanglemezsorozaton csupán egyetlen felvételét tudtuk megjelentetni a különben impozáns méretű hanganyagból. Jóval a hanglemez megjelenését követően derült azonban ki, hogy a publikálásra kiválasztott dallam adatait a rendelkezésre álló jegyzék alapján hiányosan, sőt tévesen kaptuk meg. Mivel ezt az adatot Vikár Lászlóval eddig nem állt módunkban korrigálni, e helyen pontosítom az adatokat: a „Miskolci verbunk" (4/2b) gyűjtési helyszíne nem Szilice, hanem Berzéte. Ez az eset is jelezte, hogy Manga hangszeres zenei gyűjteményének leírása csak az anyag hangszer-, illetve hangszeres zene-specifikus felmérésével kezdődhet. A jelen beszámolót megelőzően 50 jegyzőkönyvet vizsgáltam át Manga János gyűjtéséből és 120 hanglemezoldalt (cca 50 óra) hallgattam meg. Ez korántsem a teljes anyag. A jegyzőkönyvek alapján ugyanis csak azokat a lemezeket választottam ki, amelyek hangszeres zenét tartalmaznak, s még így is maradhattak ki olyan hanglemezek, melyek elkerülték figyelmemet. A hanglemezek lehallgatása során megtörtént az adatok finomítása. A felvételeken hallható beszélgetések alapján néhány helyen pontosítani lehetett a már meglévő jegyzőkönyvi adatokat (előadók adatai, a gyűjtés helyszíne, időpontja, a játszott dallam címe stb.). Kitöltöttem számos, eddig adatolatlan hanglemezborítót is, amivel a belső használatra szánt hanglemezek a külső kutatók számára is hozzáférhetővé váltak. A megnevezetlen, vagy csak táji nevükön szereplő hangszerek nevének adatolásánál a hangfelvételek döntő szerepet játszottak. A hangzás alapján pontosíthattam a hangszerek nevét, hangolását és közelebbi típusát. Jó példa ebben a tekintetben az alföldi gyűjtésekben "tambura" névvel jelölt kétféle hangszer. Az egyik a délszláv területről hozzánk került lanttipusú hangszerfajta, melyeknél a gyűjtésekben semmi sem utal a tambura hangolására, amely viszont a felvételről utólag már csak nehezen állapítható meg (legalábbis, ha nem -180-