Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Tari Lujza: Manga János hangszeres népzenegyűjtései: 1959–1977

az egyértelműen felismerhető prím- illetve basszustamburáról van szó). Tovább fokozta a zavart, ha ugyanaz az előadó „tambura" névvel jelölte a „tambura-brács"-hoz hasonló hangolású (és hangzású) citerát. Köztudott, hogy a Dél-Alföldön a citerát tamburának hívják, s Manga a citera helyi nevét jelezte jegyzeteiben. Bölcsen döntött, amikor a zenészek, illetve a tájék terminológiáját használta, ám mellőzte a szokásos utalást („tambura" =citera), ami megtévesztette a jegyzőkönyvek készítőit, hiszen a hangfelvételeken az előadó bemondása szerint „tambura" szerepel. Valójában pedig ugyanazon lemezoldalon egyszer tambura-brácson, egyszer citerán játszik. Zenekar esetén szintén a felvételek alapján igyekeztem megállapítani az együttes pontos összetételét, valamint a hangszerek hangolását. A két utóbbi munka nem mindig járt sikerrel, mert a zenekar hangszereinek pontos összeállítását, az együttes taglétszámát, hangszerei fajtáit és hangolását (különösen egyes transzponáló fuvóshangszerekét, mint pl. a klarinét és a rézfúvók) utólag, a hangfelvételről nem mindig lehet megállapítani. (Ilyen például a nyíregyházi cigánybandával folytatott gyűjtése, amelyen az azonos hangszercsaládba tartozó hangszerek hangja - mint például a hegedűféléké -, a felvételen összeolvad, az egyes hangszerek nem különíthetők el egymástól.) Az archiválási munkafolyamat következő lépésére, a hangzó anyag kottába történő átírására (lejegyzésére) az itt közölt példák kivételével mindeddig nem került sor. -181-