Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)
Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Gyivicsán Anna: Manga János és a magyarországi szlovákok kultúrája
Magam is e két területen ismerkedtem meg vele, s részben e két oldalról jövő hatásnak köszönhetem azt, hogy a hazai szlovák nyelvszigetek a kultúra kutatás egyik alapvető terepévé váltak a számomra. E megemlékezés során is elsősorban azt szeretném bemutatni, hogy Manga János milyen módszertani, elméleti tapasztalataival és eredményeivel ösztönözte és gazdagította a nyelvszigetek kutatását. Hadd kezdjem ezt a felsorolást személyes élményemmel, kutatásaimhoz átnyújtott első útravalókkal. 1965-ben a szegedi tanárképző főiskola Szlovák nyelv- és irodalom Tanszéke azzal bízott meg, hogy írjak egy a szlovák folklór alapismereteit összefoglaló főiskolai jegyzetet, amely egyrészről a szlovák szakosok számára bevezetett népismereti tantárgyak, másfelől pedig a szlovák irodalmi ismeretek kiegészítő tankönyve lenne. (4) Az 1%6-ban elkészült kézirat szakmai bírálója - a Tankönyvkiadó megbízásából - Manga János lett. Manga kedvező bírálatot írt a tankönyvről, de bírálata végén ott volt a szerzőnek - de a kiadónak is - címzett kérdőjel: Ha ez a főiskolai jegyzet a magyarországi szlovák szakos tanárjelöltek számára készült, vajon akkor miért nem kapott benne helyet a magyarországi szlovák nyelvszigetek hagyományos kultúrája. Manga megfontolandónak tartotta volna, hogy a könyv ilyen fejezettel bővüljön s ebben a formában kerüljön a szlovák tanárjelöltek kezébe. Manga János javaslatát természetesen elfogadtam, személyesen kerestem fel, s az ő addig megjelent tanulmányai, illetve Rudolf Zatko Manga által közvetített cikkei alapján írtam meg a magyarországi szlovák folklórról szóló fejezetet, s állítottam össze a fejezet irodalomjegyzékét és szemelvényeit. Manga János fenti ötletéből és igazából kiindulva írtam meg néhány évvel később a szlovák gimnáziumok IV. osztályos szlovák irodalmi tankönyvét, illetve összeállítottam a tankönyvhöz kapcsolódó antológiát úgy, hogy azokban külön fejezetben - oktatási anyagként először - szerepelt a magyarországi szlovák irodalom is. E folklór-tankönyvi intermezzo után Manga János mint a honi népművelés jeles képviselője meghívott zsűritagnak a szlovák kórusok, szólisták, táncegyüttesek kulturális versenyére, majd a hetvenes években az általa kezdeményezett s rövid ideig általa vezetett, s azóta is évente megrendezett szlovák néprajzi gyűjtőtáborokba.< s > Mindkét terület számomra az empirikus-, illetve a terepkutatás magasiskolájává vált. Manga kutatásai, illetve kutatásainak publikált eredményei tették lehetővé többek között azt is, hogy 1975-ben útjára bocsátottuk az első szlovák nyelvű néprajzi tanulmánykötetet, amelynek 1997-ben jelent meg a 13. kötete. Manga János azokban a tanulmányokban, cikkeiben, amelyekben a magyarországi szlovákok kultúrájáról ír, éppúgy az összehasonlító módszert alkalmazza, mint amikor a magyar népi kultúra egy-egy jelenségét, szokását dolgozza fel. így például a már klasszikussá vált tanulmányai, mint a kiszehordás vagy a virágvasárnapi zöldág-hordás hasonló igényességgel készültek, mint a kánai menyegzőről szóló tanulmánya.< f,) Az említett tanulmányokban arra törekedett, hogy feltárja az interetnikus kapcsolatokat, a motívumátvételeket, a folklórszövegek történeti rétegeit, egy-egy folklórműfaj elterjedtségét. A magyarországi szlovák településeken végzett sokirányú kutatásaiból s főként e kutatások eredményeiből e megemlékezés során csupán néhányra hívnám fel a figyelmet. -172-
